Elegánsabb lenne tudomásul venni, hogy a hatalom melléfogott. Az adó kivetése ugyanis az igazságos közteherviselést szolgálja, és nem büntető intézkedés. Eléggé megbűnhődtek már azok, akiket azért menesztettek, mert a korábbi érában is dolgoztak.
Miért kellett – gyakran több évtizedes köztisztviselői pálya után – a hivataluk mellett még a jogos jussuktól is megfosztani őket?
Közülük sokakat az indokolás nélküli felmentésről szóló 2010-es törvénymódosítás elfogadása után rúgtak ki. Strasbourg ezt szintén az emberi jogok európai egyezményével találta ellentétesnek, és aki panaszt tett, annak kártérítést ítéltek meg. A hazai bíróságok viszont packáznak velük, és a keresetüket többnyire elutasítják.
Ha valaki mégis nyert, az ítélet végrehajtását szabotálja az állam. Úgy tűnik, amit itt eldöntöttek, az – történjék bármi – úgy marad.
Mit nekünk nemzetközi vagy hazai bírói döntés, a kétharmad hajthatatlan. De egy dolgot elfelejtenek: lehetnek egyszer ők az egyharmad. Már csak ezért is szükség lenne némi nagyvonalúságra.
Meg azért, mert nem kizárt – és erre a bírák kényszernyugdíjazása vagy az adatvédelmi biztos idő előtti menesztése miatt volt is példa –, hogy a most a belső gondjaival elfoglalt uniótól előbb-utóbb megint kapunk egy-két méretes pofont.
