Túl azon, hogy a plakátrongálás méltányolható, és az következetes, respektálható értékelvűségből s jogos felháborodásból is táplálkozik, az most a balközép Együtt ismertségnövelési eszköze is. Nem lehet elvitatni a párt aktivistáinak politikai őszinteségét, de azt is látni kell, hogy egy tartósan küszöb alatti, nem néppárti szándékkal politizáló szervezet helytelenül tenné, ha jelen helyzetben nem élne ilyen akcióval. Szemben az éppen zajló költségvetési vita valamely sora elleni tiltakozással, a plakátok hekkelése mediatizálható, híradósítható, könnyen megosztható tartalom, lájkoltatható, antiorbánista baloldalon elismerendő.
Ugyanakkor a finkelsteini iskolának megfelelően a Fidesz célja többek között az is volt, hogy „előállítsa” a „szélsőséges” ellenzék képét, mégpedig egy olyan témában, ami a magyar állampolgárokat jelen egzisztenciális helyzetükben pont annyira foglalkoztatja, mint a klímaváltozás. (Reakció: „bezzeg most tudnak tépkedni”.) Ezen az sem sokat változtat, hogy az Együtt aktivistái megtették, amit politikai credójukból adódóan kellett. Tuzson Bence, a Fidesz-frakció szóvivője hétfőn már így fogalmazott sajtótájékoztatóján: „Mi lesz a következő lépés? Még szélsőségesebb akciókra kell számítanunk, akár gyújtogatásokra?”
Tuzson felől nézve a foglalkozás tehát elérte a célját. Miközben a korrupció pörög, kinyílnak az akták, leállt a kormányzás, nem „tapintható” ki kormányzati filozófia a harmadik Orbán-kormány mögött, aközben – és ehhez nem kell kvalitatív kutatást folytatni –, a „demokratikus ellenzék” az utóbbi napokban – természetesen a plakátkihelyezéssel összhangban – a bevándorlás ügyében exponálja magát. Abban, amelyről érdemi közpolitikai válaszokat tőlük sem kaptunk, s amely a kvótaviták folytán hamarosan újabb frontot nyit majd az európai csúcsfejek és államok között, és amely csak annyira foglalkoztatja a magyar állampolgárokat, amennyire közvéleményt csinálnak a kérdésnek – a médiában, a politikai napirendben, a nemzeti konzultációval. És úgy érdekli ez a polgárokat, ahogy egy kulturálisan zárt, intoleráns társadalomban várható (lásd a Tárki kutatásait).
Ennek alapján mondhatnánk azt, hogy jobb is, ha a baloldali-liberális ellenzék nem fejt ki ebben a tárgyban álláspontot. Ez azonban helytelen lenne. Hiszen a bevándorlás beérni látszik az egyik legforróbb európai kérdésnek – és a kortárs európai baloldalt ez jobban aggasztja, mint a magyarországi antiorbánista népfront-baloldalt. Másrészt a téma értéktelítettsége és a kormányzati kampány okán helyénvaló is, hogy tudjuk mi az álláspontja egy-egy baloldalinak.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy míg a Fidesz célja a nemzeti konzultációval nem az volt, hogy megkérdezze a közvéleményt, hanem az, hogy konstruálja, és egy olyan ügyben kívánja kikényszeríteni az ellenzék „militarizálódását”, amelyben a magyar társadalom nem az utóbbiak oldalán van, s ami kérdezés nélkül nem is különösebben foglalkoztatná. Ezzel viszont a Jobbik konszolidációját is elősegítheti. A Jobbik érzi és ki is használja ezt a helyzetet. Hétfőn Mirkóczi Ádám így kommentálta a „neoprimitív” tiltakozási akciót:, „a politikai szánalomkampánynak ez a legalja, és egyben csúcsa is. (...) Ugyanezt a primitív kampányt csinálta az MSZP” a kettős állampolgárság kapcsán is. Ha ehhez hozzáolvassuk például Morvai Krisztinának a szombati Magyar Nemzetnek adott, az „emberek problémái felé forduló”, mérsékelt interjúját, úgy érzékelhetjük: egy baloldali-liberális ellenzéki pártnak sokszor és alaposan végig kell gondolnia, hogyan cselekszik és mikor nyúl a polgári engedetlenség eszközéhez egy ilyen témában – ha már a szociális vagy jogállami kérdésekben csak a sajtótájékoztatókig jutott. Hozzá kell tenni, igazságtalanul ítél, aki nem látja be, hogy ez milyen nehéz helyzet.
A bevándorlásellenes kampányra adott, eddigi baloldali-liberális válaszok azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy a magyar állampolgár ezzel a véleménnyel azonosul: „…a magyar emberek azt szeretnék, ha a politika végre békén hagyná őket, nem menne az idegeikre az állandó csatározásaival, átlátszó hazudozásaival, korrumpáltságával és sikertelenségével. Az emberek békére vágynak. A Fidesz és az MSZP viszont ennek ellenkezőjét jelenti: állandó háborút. Évek óta egy hideg polgárháborúra kényszerítették a társadalmat. (…) A Fideszt és az MSZP-t nem az ország problémái, hanem egymás legyőzése érdekli. (…) Ezek a valódi kérdések, de eközben a Fidesz és az MSZP meg érzelmi hergeléssel, manipulálással próbál – már elnézést, de – hülyíteni bennünket, miközben valójában egy platformon állnak.” Ezt Vona Gábor mondja, akinek a pártja – mely az idegenellenesség zászlóvivője (volt) –, most a „normális politika” képviselőjének szerepében tetszeleghet.
Mindezek miatt különösen nem mindegy, hogy mi van a polgári engedetlenségen túl (és innen). A baloldali-liberális ellenzék természetesen teheti azt, amit a szíve diktál, de még eredményesebb lesz, ha az eszével és különösen Arthur J. Finkelstein eszével is gondolkodik. Tudjuk, hogy tizenöt másodpercben nehéz elmagyarázni, hogy miről és hogyan akarja „elterelni” (ha egyáltalán) a Fidesz a figyelmet. De mindenesetre, ha kizárólag (!) a bevándorlás és a fideszes „gyűlöletkampány” diskurzusában marad a téma, úgy azzal a Jobbikon kívüli ellenzék kevéssé nyer. A helyzetet pedig csak bonyolíthatja, hogy – szemben a halálbüntetéssel – a bevándorlás kérdése kapcsán a konkrét orbáni tartalom ugyan nem, de az abból következő lépések iránya –Orbántól függetlenül – számos európai kormányfő számára vonzó lehet. A következő idők európai kvótavitái új lendületet adhatnak a diskurzusnak, és könnyen előfordulhat, hogy az európai vezetők körében Orbán most nem a kisebbségben, hanem a többségben „ül” majd. Ez esetben a baloldali-liberális ellenzék megint hátrányos, defenzív helyzetbe kerülhet. Ez pedig nem olyan sokára valóságosan is bekövetkezhet. Addig is meg kell tanulni finkelsteini–habonyi–orbáni módon gondolkodni. Hangsúlyozom: nem cselekedni, hanem gondolkodni. És lehetőleg előre. Nincs rá sok idő.
A szerző politikai elemző
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
