A hírneves felcsúti stadion VIP-lelátóját látjuk szombaton, a Felcsút–Videoton meccsen. Viszonylag sokan vannak, a 3500-as arénában kábé félház, ezerhétszáz néző, kicsit több, mint ahány lakója van a falunak, de ezen annyit ironizáltak már. Székesfehérvár közel van. Két szomszéd vár, írná a sportsajtó. Vár, ja.
A VIP-szektorban tripla népsűrűség, mint a stadion egyéb helyein. Az üvegfalak mögötti páholyba nem is látni be, csak a fehér abrosszal letakart kerek asztalok vehetők ki, néhány elegáns formájú pohárral, és egy mereven, szinte vigyázzban álló pincér alakja, kezében tálcát tart, karja előírásosan derékszöget zár be a törzsével, másik hátratéve. Kint, az üvegfal előtt áll a kormányfő. Jobb vállával egy oszlopnak dől, fedezékbe húzódik a szél elől, nyakát is behúzza a nagy sportkabátba. Talán az ő arca a legkomorabb. Szinte durcás. Vagy haragos. Összefonja maga előtt a karjait. Mellette Eperjes színművész, hátratett kézzel, lesütött szemmel áll fegyelmezetten, mintha temetésen volna. Kicsit odébb a Videoton vezetői, Kovács Zoltán igazgató, Garancsi tulajdonos. Búskomoran.
A műbőr fotelokban a házigazdaklub milliárdos elnöke, a vállalkozózseni Mészáros és Mészáros Lőrinc, az MLSZ-elnök, a nemzetközi igazgató, a szövetségi kapitány, kisebb szakmai stáb. Majdnem alszanak. De lehet, hogy tényleg. Vagy halottak.
Még néhány szupermega-milliárdos és hivatásos Orbán után koslató. Néhányuk magával cipelte ladyjét. A ladyk sportosan elegánsak, frissen a fodrásztól, de nem túlöltözve persze. Az ő arcukon értetlen szenvedés. Mert oké, hogy van ára is annak, hogy a ház ura, a kicsim, akivel majd két hét múlva Seychelleről szelfizünk, olyan ügyesen talicskázza hazafele a miriádokat, de hát ez így, ahogy van, mégiscsak értelmetlen, fájdalmas, szomorú. Talán az is átsuhan néhány agyon, hogy nem éri meg. Hogy lehetne olvasni egy szép romantikus Júlia-füzetet a meleg kandalló mellett a jegesmedvebőrön, instagramolni a fűtött télikertből a filodendront, ne adj' isten, báránygerincet sous vide-olni (avagy sous vide-oltatni a személyzettel) ebédre/vacsira. Hogy csinálni valami értelmeset.
Aztán persze kiegyeznek magukkal, jókedvük ugyan ettől sem lesz, de ha osztanak-szoroznak, arra jutnak, hogy mégis jobb lesz így: dideregve, szomorúan, de mocskos gazdagon.
