galéria megtekintése

Pillantás a VIP-páholyra

28 komment


Uj Péter

A fotón a VIP-szektor: fázós, nagyon komor emberek. Hideg és szomorúság. A fázás érthető, februári szombat, nagy hideg ugyan nincs, de kellemetlen szél fúj, kicsit tán esett is, bár a VIP-páholy vendégeit ez kevéssé érinthette, kiszálltak a nagy fekete autókból a VIP-parkolóban, néhány métert kellett csak megtenniük, hogy fedél legyen fölöttük újra. A csapatcímeres műbőr fotelok talán hűvösek kissé, de vannak takarók, némelyiket egy kicsit előmelegíthették.

A komorság már kevésbé tűnik magától értetődőnek. Mindkét csapat VIP-szurkolói ott vannak a képen, egy részüknek örülni illene, vagy ha örülni nem is, egy kicsit lazábban szomorkodni legalább, nem ennyire befeszülten. Mert az arcokon mérhetetlen feszültség. Mér-he-tet-len. Pedig a tét sem óriási. A bajnokság ötödik és tizenegyedik helyezettje csap össze, épphogy túl a téli szüneten, sok van még hátra.

Nem jó a játék, rendben, de hát ki várhatta, hogy jó lesz?

 

A hírneves felcsúti stadion VIP-lelátóját látjuk szombaton, a Felcsút–Videoton meccsen. Viszonylag sokan vannak, a 3500-as arénában kábé félház, ezerhétszáz néző, kicsit több, mint ahány lakója van a falunak, de ezen annyit ironizáltak már. Székesfehérvár közel van. Két szomszéd vár, írná a sportsajtó. Vár, ja.

A VIP-szektorban tripla népsűrűség, mint a stadion egyéb helyein. Az üvegfalak mögötti páholyba nem is látni be, csak a fehér abrosszal letakart kerek asztalok vehetők ki, néhány elegáns formájú pohárral, és egy mereven, szinte vigyázzban álló pincér alakja, kezében tálcát tart, karja előírásosan derékszöget zár be a törzsével, másik hátratéve. Kint, az üvegfal előtt áll a kormányfő. Jobb vállával egy oszlopnak dől, fedezékbe húzódik a szél elől, nyakát is behúzza a nagy sportkabátba. Talán az ő arca a legkomorabb. Szinte durcás. Vagy haragos. Összefonja maga előtt a karjait. Mellette Eperjes színművész, hátratett kézzel, lesütött szemmel áll fegyelmezetten, mintha temetésen volna. Kicsit odébb a Video­ton vezetői, Kovács Zoltán igazgató, Garancsi tulajdonos. Búskomoran.

A műbőr fotelokban a házigazdaklub milliárdos elnöke, a vállalkozózseni Mészáros és Mészáros Lőrinc, az MLSZ-elnök, a nemzetközi igazgató, a szövetségi kapitány, kisebb szakmai stáb. Majdnem alszanak. De lehet, hogy tényleg. Vagy halottak.

Még néhány szupermega-milliárdos és hivatásos Orbán után koslató. Néhányuk magával cipelte ladyjét. A ladyk sportosan elegánsak, frissen a fodrásztól, de nem túlöltözve persze. Az ő arcukon értetlen szenvedés. Mert oké, hogy van ára is annak, hogy a ház ura, a kicsim, akivel majd két hét múlva Seychelle­ről szelfizünk, olyan ügyesen talicskázza hazafele a miriádokat, de hát ez így, ahogy van, mégiscsak értelmetlen, fájdalmas, szomorú. Talán az is átsuhan néhány agyon, hogy nem éri meg. Hogy lehetne olvasni egy szép romantikus Júlia-füzetet a meleg kandalló mellett a jegesmedvebőrön, instagramolni a fűtött télikertből a filodendront, ne adj' isten, báránygerincet sous vide-olni (avagy sous vide-oltatni a személyzettel) ebédre/vacsira. Hogy csinálni valami értelmeset.

Aztán persze kiegyeznek magukkal, jókedvük ugyan ettől sem lesz, de ha osztanak-szoroznak, arra jutnak, hogy mégis jobb lesz így: dideregve, szomorúan, de mocskos gazdagon.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető