Az alábbi történet főhőse az 1980-as években kollégám volt a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola marxizmus–leninizmus tanszékén, amely az akkori uralmi rendszer kádertemetői, -pihentetői közé tartozott. Tudományosszocializmus-tanársegédként közös munkaszobában dolgoztunk. Két ellenzéki kommunista a kincstári ideológia skizofrén szorításában.
Hetek óta országszerte tanárok tiltakoznak megalázó munkakörülményeik ellen, amelyeket az Orbán-kormány Emberi Erőforrások Minisztériumának köszönhetnek. Bocsánatkérést is követeltek a miniszterelnöktől. Miután ez elmaradt és a kormány nem ül le velük tárgyalni, sztrájkot helyeztek kilátásba. Fő sérelmük a Fidesz-kurzus által bevezetett pedagógusminősítési rendszer. Egy nemrég alakult cég pedig, a Merkel Konzulent Zrt. több mint félmilliárd forintot kap ugyanettől a minisztériumtól. Mire? A választ megadja a cég honlapja, így rögzítve – egyetlen – tevékenységi körét: „A Merkel Konzulent Zrt. és a Cohouse Zrt. konzorciumi együttműködés keretében, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. megbízásából valósítja meg az Inormatikai (sic!) háttérrendszerek felülvizsgálata nemzetközi tapasztalatokra című kutatás-fejlesztési projektet. A projekt célja, hogy a pedagógusok értékelési eszközrendszeréhez kapcsolódó koncepció feltárására vonatkozó kutatás valósuljon meg, amely elméleti alapozást nyújthat a Magyarországon ez idáig nem létező és most induló pedagógus minősítési rendszer egyes részfolyamatainak meghatározásához, kidolgozásához. Feladata, hogy ajánlásokat tegyen az értékelési folyamat különböző szakaszai során alkalmazott digitális eljárásokra, módszerekre, körülményekre, illetve a minősítés tartalmának kötelező részei mellett szereplő további, egyedi tartalmi elemekre, mint bemeneti adatokra, különös tekintettel az informatikai háttértámogatásokra, és az egyes esetekben alkalmazott/alkalmazható IKT-eszközökre.”.
A nacionálkapitalista rezsimtől (közkeletűen: az Orbán-rendszertől) a pedagóguskaloda továbbfejlesztésére horribilis összeget fogad el a demokratikus ellenzék legharcosabban megszólaló alakjai közé tartozó, ismert értelmiségi, aki anno – mint jeleztem – az államszocializmus ellenzéki kommunistája volt (szintén militánsként), mielőtt a rendszerváltáskor a kapitalizmus kérlelhetetlen védelmezője lett, liberális kivitelben. Most pedig, ismételjük, üzletet köt azokkal, akik ellen idáig szenvedélyesen küzdött (publikációkban, interjúkban), hogy továbbszője a tanárt gúzsba kötő, a munkáltatók önkényének kiszolgáltató hálót (persze a korszerűség diadalának feltüntetve ezt a tevékenységet). Krémer Ferenc szociológus „vezérigazgatói” irányításával (ez a titulusa) egész szakértői csapat fog a „nemes” ügyért munkálkodni.
