Pécs óvodáiba a gyerekek szülei többé nem vihetnek be édességet a kicsik születésnapjára, farsangra és más alkalmakra. A gyerekek egészségét és a szülők pénztárcáját gondolják ezzel megóvni. A szülők túlnyomó többsége nem így gondolja, szerintük a tiltás értelmetlen, sértő, lekezelő, a veszélyeket túldimenzionáló, s ami a legfőbb baj, hogy megfosztja a kicsiket egy közös élménytől.
Igazuk lehet. A városháza válasza a szülők aggályaira nem meggyőző. Hitelét rontja a sok mellébeszélés. Jelesül az, hogy nem létező minisztériumi tiltásra és az édességek ellen felszólaló panaszosok dokumentálatlan tömegére hivatkozik, mindeközben a szülők valós véleményére nem kíváncsiak, és nem árulják el, milyen grémium, milyen statisztika alapján hozta meg a döntését.
Elfogadjuk, hogy vissza kell szorítani a kicsik étrendjében az egészséget veszélyeztető nyalánkságokat, ám csak valós érvekkel és a mértékletességre tanítva. Az édes íz az ember egyik zsigeri örömforrása, a pár napos csecsemő mosolyog, ha édes folyadékot cseppentenek a nyelvére, minden más íztől fintorog. Az ember – a gyümölcsöknek és a méznek köszönhetően – ősidők óta együtt él az édessel. Nem véletlen, hogy az édes szó minden nyelvben pozitív tartalmú. Egészséges táplálkozás ide vagy oda, a rostos, a vitamindús, a zsírszegény vagy a teljes kiőrlésű aligha váltja le az édes szót az -anya, a haza és az otthon előtagjaként, jelzőjeként.
