Paranoia?

Romániában jócskán felpörgött a korrupcióellenes harc. Meg is dicsérte az országot az Európai Bizottság, de felhívta a figyelmet „a következetesség aggasztó hiányára” a bírósági ítéletekben.

A román igazságszolgáltatás képe közelebbről nézve is vegyes. Szembeszökő az erőteljes megfelelési kényszer a brüsszeli (és washingtoni) nyomásnak. (Romániában még mindig azok nyerik a választásokat, akik „nyugatosabb” programmal kampányolnak.) Másfelől bőven látni arra utaló jelet, hogy az ügyészség és a bíróság különböző érdekcsoportoknak „játszik”. Például pár napja az ügyészség vádemelés nélkül lezárta a román kereskedelmi flotta eladása kapcsán nyitott dossziét, amelyben egykori közlekedési miniszterként a decemberben leköszönt államfő, Traian Basescu lett volna a fővádlott. A flottának pedig nyoma veszett!

Nem tűnik tehát elrugaszkodottnak az igazságszolgáltatás pártatlanságának megkérdőjelezése. Az RMDSZ elnöke még tovább ment, és egy tavaly év végi sajtóbeszélgetésen abbéli félelmét fejezte ki, hogy a „román igazságszolgáltatás eszközeit használják a közösség ellen”. Kelemen Hunor a Székely Mikó Kollégium épületének visszaállamosítását és az RMDSZ ellen terrorizmus gyanújával, egy nyilatkozat miatt (!) indított vizsgálatot említette, de ide sorolható a közösségi jelképek üldözése is.

E téren elképesztő ítéleteket produkáltak a román bíróságok. Miközben országszerte háborítatlanul lobognak a hivatalokon a helyi zászlók, ugyanezt a magyar vezetésű önkormányzatoknak rendre megtiltják. A hírszerzés főnöke egy interjúban pedig a nemzetbiztonsági kockázatok közé sorolta az autonómiapárti megnyilvánulásokat, nem sokkal azután, hogy az RMDSZ közzétette székelyföldi autonómia tervezetét. Lehet, hogy a magyaroknak nincs okuk félni, de nagyon úgy tűnik, mintha lenne.