A diplomáciai protokoll, hacsak meg nem sértik, ritkán hordoz politikai tartalmakat. Most itt van ez az eset. Elmenjen-e Orbán vagy Áder Moszkvába a május 9-i díszszemlére? Vagy inkább az előző napon Gdanskba kellene, ahol a lengyelek emlékeznek meg annak a háborúnak a végéről, ami ott kezdődött el 1939. szeptember 1-jén? A nácik támadták meg őket – egyetértésben Sztálin Szovjetuniójával, amely két hét múltán csatlakozott a lengyelek elleni háborúhoz.
Ezek régi dolgok. Mindkét helyre elmehet egy magyar vezető. A lengyelekhez a régi barátság miatt. Az oroszokhoz, mert továbbra is hálával tartozunk a vöröskatonáknak, akik életüket adták a nácik kiveréséért. Felszabadítottak minket, noha maguk nem voltak szabadok, s a fasisztáktól való megszabadulásunk nem hozott tartós szabadságot.
De ez filozófia és nyelvészet. Orbánt nem érdekli egyik sem, legkevésbé a szabadság filozófiája. Ő a hatalom filozófiájában utazik, s ebben Putyin a példaképe. Vélt gazdasági előnyért paktál vele, amivel növelheti szabadságát az európai és atlanti intézményektől, az általuk vallott értékektől.
