Az írás a Népszabadság
2014. 05. 24. számában
jelent meg.
Orbán Viktor szabad embert és nemzeti hőst csinált egy baltás gyilkosból, aki brutálisan és aljas indokból ölt, és semmiféle megbánást nem tanúsított.
Mint mindenki, Orbán is tudta, hogy azt a gyilkost nemzeti hősnek tartják és akként fogják kezelni és jutalmazni azok, akiknek kiadják. Nem érdekelték őt az áldozat jogai és hozzátartozóinak, honfitársainak, keresztény hitsorsosainak az érzelmei.
Ő ezt a kiadatást igazságosnak nevezte, és a nemzetközi jogra hivatkozott.
És most van képe felháborítónak nevezni, hogy a strasbourgi bíróság az európai jogelvekkel összhangban nem fogadja el a tényleges életfogytiglant, ami azt jelenti, hogy egy bíró a jelenben kizárja annak a lehetőségét, hogy egy másik, feltehetőleg hozzá hasonlóan alaposan mérlegelő bíró harminc, negyven, akárhány év múlva megvizsgálhassa, feltételesen szabadon bocsátható-e az illető.
Mondjuk egy huszonöt évesen elítélt, rég megtért gyilkos hatvanévesen, utolsó éveire.
Ez a kereszténységével kérkedő ember nem ad esélyt az Istennek (hogy más tényezőkről ne is beszéljünk) arra, hogy évtizedek alatt átformáljon egy embert. Annak az Istennek, aki a keresztények hite szerint a keresztények pusztításában kitűnt Saulból egy pillanat alatt apostolt formált.
A Fidesz közleménye azt állítja, hogy „a magyar emberek” túlnyomó többsége Orbánnak ezzel a keresztényellenes, mélységesen antihumánus felfogásával azonosul. Egy általuk kereszténynek deklarált országban, melynek általuk fogalmazott, mindenki más felfogását kirekesztő „alaptörvényében” a kereszténység nemzetmegtartó szerepét rögzítették.
És mi van akkor, ha „a magyar emberek” többsége valóban így gondolkodik? Érv-e ez a többség olyan nemzetközi intézmények ítéletével szemben, melynek kompetenciáját Magyarország önként elfogadta?
Ha igen, akkor a magyar embereknek régen rossz. Akkor minden többség minden kisebbséggel azt tehet, amit akar. A román, szlovák, ukrán, szerb emberek többségének szava szent, s a magyar emberek nem hivatkozhatnak semmiféle nemzetközi jogelvre, kisebbségvédő normára. Bízzuk Malina Hedviget „a szlovák emberek” jogérzékére.
Pár héttel ezelőtt jogerősen elítélték Páva Zsolt lányának támadóját. Amennyit erről az ügyről és a visszaeső elkövetőről tudok, a szigorú ítélet indokolt is lehet. Ami viszont elfogadhatatlan, az az ügyészség hivatkozása súlyosbító tényezőként arra, hogy ez a bűncselekmény „nagymértékben felzaklatta a közvéleményt”.
A bíróságnak éppen az a dolga, hogy minden ügyben azonos mércével mérjen, tárgyszerűen döntsön, ítéljen meg bizonyítékokat, súlyosbító és enyhítő körülményeket, és ne hagyja magát a közvélemény által befolyásolni. Képzeljék el, hogy a Vajdaságban a többségi szerb közvélemény „felzaklatottsági szintje” alapján hoznának merőben eltérő ítéleteket szerbverő magyarok és magyar verő szerbek ügyeiben. Attól tartok, ezt nem is kell elképzelni. Elég konstatálni. Jól van ez így?
