És most van képe felháborítónak nevezni, hogy a strasbourgi bíróság az európai jogelvekkel összhangban nem fogadja el a tényleges életfogytiglant, ami azt jelenti, hogy egy bíró a jelenben kizárja annak a lehetőségét, hogy egy másik, feltehetőleg hozzá hasonlóan alaposan mérlegelő bíró harminc, negyven, akárhány év múlva megvizsgálhassa, feltételesen szabadon bocsátható-e az illető.
Mondjuk egy huszonöt évesen elítélt, rég megtért gyilkos hatvanévesen, utolsó éveire.
Ez a kereszténységével kérkedő ember nem ad esélyt az Istennek (hogy más tényezőkről ne is beszéljünk) arra, hogy évtizedek alatt átformáljon egy embert. Annak az Istennek, aki a keresztények hite szerint a keresztények pusztításában kitűnt Saulból egy pillanat alatt apostolt formált.
A Fidesz közleménye azt állítja, hogy „a magyar emberek” túlnyomó többsége Orbánnak ezzel a keresztényellenes, mélységesen antihumánus felfogásával azonosul. Egy általuk kereszténynek deklarált országban, melynek általuk fogalmazott, mindenki más felfogását kirekesztő „alaptörvényében” a kereszténység nemzetmegtartó szerepét rögzítették.
És mi van akkor, ha „a magyar emberek” többsége valóban így gondolkodik? Érv-e ez a többség olyan nemzetközi intézmények ítéletével szemben, melynek kompetenciáját Magyarország önként elfogadta?
Ha igen, akkor a magyar embereknek régen rossz. Akkor minden többség minden kisebbséggel azt tehet, amit akar. A román, szlovák, ukrán, szerb emberek többségének szava szent, s a magyar emberek nem hivatkozhatnak semmiféle nemzetközi jogelvre, kisebbségvédő normára. Bízzuk Malina Hedviget „a szlovák emberek” jogérzékére.
Pár héttel ezelőtt jogerősen elítélték Páva Zsolt lányának támadóját. Amennyit erről az ügyről és a visszaeső elkövetőről tudok, a szigorú ítélet indokolt is lehet. Ami viszont elfogadhatatlan, az az ügyészség hivatkozása súlyosbító tényezőként arra, hogy ez a bűncselekmény „nagymértékben felzaklatta a közvéleményt”.
A bíróságnak éppen az a dolga, hogy minden ügyben azonos mércével mérjen, tárgyszerűen döntsön, ítéljen meg bizonyítékokat, súlyosbító és enyhítő körülményeket, és ne hagyja magát a közvélemény által befolyásolni. Képzeljék el, hogy a Vajdaságban a többségi szerb közvélemény „felzaklatottsági szintje” alapján hoznának merőben eltérő ítéleteket szerbverő magyarok és magyar verő szerbek ügyeiben. Attól tartok, ezt nem is kell elképzelni. Elég konstatálni. Jól van ez így?