Pálinkajövő és önkaser

Tállai az MTI szerint azt mondta, hogy a kormány kemény pálinkaügyi harcának eredményeképpen lett pálinkatörvény, lett köztestület a Pálinka Nemzeti Tanács (el sem tudom képzelni, mi lenne, ha nem lett volna az), és hungarikum a pálinka. Csodálatos eredmények ezek.

Na most, pálinkatörvénynek a 2008. évi LXXIII. törvényt szokták hívni, ez mondta ki, hogy csak Magyarországon termett gyümölcsből (és csak gyümölcsből) készült párlatot lehet pálinkának hívni. Az évszámból talán látszik, hogy ezt a törvényt még a nemzetrontási tevékenységét éppen csimborasszáló Gyurcsány (hogy rohadjon ki a bele!) alatt hozták, arról nem beszélve, hogy az előzménye egy 2004-es brüsszeli (hogy a rák egye ki a szívüket!) rendelet, ami uniós védettséget adott a magyar pálinkának.

E két jogszabály után indult meg a magyar pálinka minőségi javulása, főzdék épültek, márkák születtek. Aztán jött a Nemzeti Együttműködés Működével a pálinkafelszabadítás és -szabadságharc, ami állítólag egyébként félreértésből született (nem azt javasolták a kormánynak eredetileg, hogy a teljes lakosság adómentesen főzhessen, hanem csak a gyümölcstermesztéssel hivatásszerűen foglalkozók, elsősorban a borászok adminisztrációs és adókönnyítését szerették volna, de később már nem mert szólni senki a főnöknek), az eredménye pedig, hogy az olcsó (és kétes minőségű) pálinka elöntötte a magyar vidéket. Azt kellett megérnünk, amire emberemlékezet óta nem volt példa, hogy kocsmák zártak be.

A helyzet jelentős kormányzati büszkeségre adhat okot: azok a boltok, amelyek négy-öt éve még negyven-ötvenféle jobb pálinkát kínáltak, ma nem tartanak tizenötnél többet, a legjobb kereskedelmi főzdék vegetálnak, a magyar pálinkaexport kimutathatatlan, mondjuk ki: nulla. Ez az igazi, világhírű sikertermék.

Alig egy hónapja A pálinka jövője című konferencián a fölszólalók kétharmada kormányhivatalnok vagy NAV-os volt. A jövő fényesebb minden elképzelhetőnél.