A növényi termékek szárnyalásával ellentétben az állattenyésztés mélyrepülésben van, s ezen az elmúlt négy évben az agrárium vezetői képtelenek voltak változtatni. A 2010-es állapothoz képest az ország sertésállománya mintegy 230 ezer darabbal csökkent a sertésstratégiára elköltött pénzek ellenére is. A még megmaradt állomány a következő években tovább fog csökkenni a PRRS sertésbetegségtől való mentesítési akció következtében. A tyúkállomány is hasonlóan rossz eredményekkel „büszkélkedhet”. Az elmúlt ciklusban a 2010. évhez képest mintegy 3 millió 200 ezer darabbal csökkent, ami tízszázalékos veszteség. A 3 millió 167 ezres pulyka állomány még ennél is drasztikusabb visszaesést szenvedett el: csaknem 650 ezer darabbal kevesebb lett négy év alatt, ami húszszázalékos állománycsökkenést jelent. A minisztérium sikerként értékeli ugyan a szarvasmarha-állomány négy év alatt közel 100 ezer darabbal történő növekedését, aminek legfőbb oka azonban ismételten nem a kiváló agrárpolitikában rejlik, hanem a tej emelkedő felvásárlási árában (ennek nyomán a tejelő állomány 30 ezer darabbal nőtt) és a húsmarhaexport (török, horvát) visszaszorulásában, leállásában. Az értékesítési problémák következtében szaporodott fel az állományi létszám az elmúlt években.
Azt is meg kell említeni, hogy a médiában oly sokat emlegetett és az értékelő levélben is ismertetett, a mezőgazdaságot segítő támogatások jelentős része európai uniós forrásból származik, a hazai pénzek elenyészők. Az agrárium vezetői nem tartották fontosnak, hogy komolyabb pénzeket juttassanak saját forrásból a magyar mezőgazdaságba. Sajnálatos az is, hogy egyes támogatások esetén a felhasználás nem racionális. Elgondolkodtató például, hogy a tanyagazdaságok fejlesztésére meghirdetett Tanyaprogramon az önkormányzatok ötször több forrást tudtak elnyerni, mint a ténylegesen tanyán élők, akiknek sokkal nagyobb szükségük lett volna a pénzre. Ezért is fordulhatott elő, hogy tanyafejlesztési pénzekkel olyan beruházásokat finanszíroztak, amelyek termelési értéket nem állítanak elő (például: V. kerületi piac).
Örömteli, hogy csökkentették az élő és a hasított félsertés áfáját, valamint bevezették a fordított áfát egyes növényi termékekre. Rendkívül hátrányos azonban, hogy az alapvető élelmiszerek áfáját nem sikerült csökkenteni. Elszomorító, hogy ezen élelmiszerek (liszt, cukor, tojás, kenyér, burgonya, sertés- és baromfihús, olaj, rizs, hagyma) ára az elmúlt négy évben mintegy húsz százalékkal nőtt.
Az agrárvezetés szerint – a miniszter értékelő levelében – az elmúlt négy év legnagyobb eredménye, hogy „sikerült partnerségi kapcsolatot létrehozni a gazdák és a kormányzat között, közösen sikerült agrárbékét teremtenünk”. Nagy kérdés, hogy mit ért partnerségi kapcsolat alatt, de ha arra gondol, hogy a gazdálkodók jelentős része is annak érzi a kötelező agrárkamarai tagságot, akkor sajnos nagy tévedésben van. Egy antidemokratikusan felállított és megválasztott agrárkamarában a kötelező tagságot – amely ráadásul nem kevés többletkiadás a gazdálkodóknak – partnerségi kapcsolatnak nevezni erős túlzás. Nem beszélve az agrárbékéről. Lehet, hogy a mangalica-, kolbász- és pálinkafesztiválokon – ahol általában Fazekas Sándor az elmúlt négy évben látható volt – béke honolt, azonban nap mint nap találkozni olyan emberekkel, akik egymást jelentik fel, mert az egyik a másik földjére pályázik.Családokmennek tönkre a gazdákat egymásnak uszító agrárpolitika nyomán, régi jó barátok versengenek egymással egy marék földért. Ebben az országban rég volt olyan feszült helyzet az agráriumban, mint az elmúlt években.
Ezt tovább tetézi a bizonytalanság, amely már-már elképesztő teherként nehezedik a gazdálkodók vállára. Súlyosabb kockázati tényezőként jelentkezik, mint az időjárás, amely mindig is a gazdálkodó ember legnagyobb ellensége volt. Az agrárvezetésnek sikerült elérnie, hogy ennek az országnak a gazdálkodói egymás ellen forduljanak, és az összefogás legkisebb igényét is sikerült kiölni belőlük. Az agrárközbiztonság is tovább romlott, mindent ellopnak a földekről, ami mozdítható. Ezen a téren sem történt semmi változás az elmúlt négy évben.
Súlyos probléma, hogy a fontos –az egész agráriumot érintő – döntéseket a szakmai érdekképviseletekkel folytatott érdemi vita nélkül, azokat szinte teljesen kizárva hozták meg.
Hazánk az elmúlt négy év alatt gyógynövény-, mangalica-, pálinka- és vízügyi „nagyhatalom” is lett. Ebben a jelenlegi vezetésnek kétségkívül hatalmas szerep jutott. Arról azonban nem lenne szabad teljesen megfeledkezni, hogy – sajnálatos módon – nem ezek az ágazatok adták az elmúlt évek rekordméretű exportértékét. Éppen ezért lehet, hogy előbb gabona-, sertés- vagy baromfinagyhatalomnak kellene lennünk, és lehetőleg egy olyan fenntartható, versenyképes és munkahelyteremtő mezőgazdaságot kellene létrehoznunk együtt, amelyből az egész ország profitálhat. Ehhez az első és legfontosabb lépés, hogy a jövőben az agrárium vezetői próbálják a mezőgazdaságot érintő döntéseket nem politikai, hanem szakmai alapokon meghozni.
A szerző agrármérnök, szaktanácsadó
***
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
