galéria megtekintése

Overdose

0 komment

A szerk.

Elsüthetnénk most az összes közhelyet. Hogy nem tudjuk megbecsülni a tehetségeinket. Hogy az igazi formájukat csak külföldön tudják befutni, akik Magyarországon is nagyok lehetnének. Hogy amit el lehet rontani – szakszerűtlen menedzseléssel, a pénz és a csillogás hajszolásával, a professzionalizmus feláldozásával, a politika és az üzleti elit nyomulásával a hírnév és a népszerűség oltárán –, azt mi el is rontjuk. Hogy csak utólag tudjuk megbecsülni a kincset, ami az ölünkbe hullott, és csakis akkor, amikor már minden túl késő. Overdose-ra mindegyik állítás igaz, de az igazság mégsem ez.

Valójában sosem tudtunk mit kezdeni vele: kortársként nem volt könnyű felfogni, hogy ilyen ló száz évente legfeljebb csak egyszer születik, és nem is sikerült. Talán nem is azért mentünk ki a Kincsem Parkba, hogy egyszer az életben tanúi legyünk egy ilyen teljesítmények, ennek a gyönyörűséges mozgásnak, hanem csak úgy, a biztos győzelem tudatában, ahogy Kokó boxmeccseit néztük annak idején egészen Chaconig. Nem rácsodálkozni, csak győzni.

És Overdose karrierje is úgy ért véget, egy banális, de a mi viszonyaink között törvényszerű ok miatt, ami valahogyan mégis sokkal kevésbé hihetetlen számunkra, mint a korábbi győzelmi sorozat.

 

A csodák nem férnek el jól ebben az országban: szűk nekik a hely, és nehéz felépíteni egy olyan környezet, amiben minden részlet tökéletes. De legalább nem árt. A csodalovak ritkák – bár nekünk az elmúlt százötven évben három is jutott –, de az igazi csoda az lenne, ha nem veszítenénk el mindig mindenkit, aki ennyivel túlfutja az átlagot.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.