galéria megtekintése

Övék a pálya

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 27. számában
jelent meg.


Gergely Márton
Népszabadság

A legapróbb részletekig működik minden – ez az első benyomás a Hungaroringen. Ám ez csak addig imponáló, míg ki nem derül, hogy a minden elemében az emberek közötti hierarchiára építő rendezvényen egyetlen rendező elv létezik: a pénz. A kassza kulcsa egy 84 éves milliárdos kezében van, aki tavaly százmillió dollárt fizetett ki azért, hogy egy müncheni bíróság ne mondja ki bűnösnek vesztegetésért. A hírek szerint négy év alatt csak a magyar állam ad Bernie Ecclestone-nak ennyi pénzt azért, hogy Mogyoródra elhozza a vándorcirkuszát.

Ecclestone nem néz mást, mint a profitot, és ez kisugárzik az egész produktumra. Így az alkalmi fizető szurkolónak jut a legkevesebb a hozzáférésből. Neki már a kijutás is nehéz, a helyszínen hosszú gyalogúton baktat dombról le és dombra fel a rekkenő hőségben, és ha megszomjazik, ezer forintért vehet egyetlen pohár sört. Közben látni alig van mit. Ha valami nem látható sem a 30 ezer forintért egy hétvégére megváltható legolcsóbb tribünről, sem a legdrágább helyről, akkor ez az, ami még sportértékű ebben a cirkuszban, és ami olyan izgalmassá tette a vasárnapi versenyt.

Nem csoda, hogy szép sorban elkopnak a klasszikus európai nagydíjak. Idén se német, se francia versenyt nem szerveznek. Ezeken a helyeken volt korábban olyan viszonylag jól kereső munkásréteg, amely szerette a motorsport romantikáját, a veszélyt, a benzingőzt és a fülsüketítő motorok zaját. Lelkesedtek egy-egy nyersebb versenyzőért, aki különösen könyörtelenül bánt konkurenciával, autóval és önmagával. Ezt a közönséget azonban ki is kéne szolgálni megfizethető jegyekkel, ingyenes kísérőprogramokkal, a kényelmével is törődő szervezéssel – akár a szponzorok píárrészlegeinek kárára is.

 

A Forma–1 naptárában így egyre több autoriter vezetésű ország versenye sorakozik. Jól megférnek a pénzt egyedüli szempontnak tekintő és az átlagembert hanyagoló versenysorozattal. A helyi hatalom szeret fürdeni a szériát kísérő dicsfényben, és még azt is beadja magának, hogy például egy éjszakai szingapúri verseny a városállamot is jobb fényben tünteti fel. Így gondolkodnak Orbánék is, akik 25 milliárd forintot adnának olyan fejlesztésekre, amelyekért cserébe mindössze a Hungaroring versenyszervezési jogának idő előtti meghosszabbítását várják. Az adófizetők zsebéből átutalt évi licencdíj közben önmagában a kilencmilliárd forintot közelíti. Benne van e felajánlásban mindaz, ami a Forma–1-et jellemzi: a hatalmasok egymás közötti játszadozása az egyszerű jegy- és adófizető kárára. Mindeközben a Hungaroring olyan országimázs, amilyen a giccses képeslap. Az országról szól a tévéközvetítések felvezetőjeként bevágott Lánchíd és Hortobágy, a miénk ezernyi ember háromnapi fizetése, hogy ellenőrizzék a jegyeket és mutassák az utat a vendégek sofőrjeinek. Ehhez a cirkusz támogatói hozzászámolják, mennyi adóbevétel származik a vendégek költéséből. A szurkolóknak 900 forintért árult főtt kukorica áfájáról én szívesen lemondanék. Annál ugyanis jobban érdekel az ország imázsa.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.