Már megint ezek a britek... Azért lássuk be, tudnak valamit, hiszen ismét a fél világgal elhitették, hogy mindjárt kisétálnak az Európai Unióból. Ám ez körülbelül annyira valószínű, mint az, hogy Nagy-Britanniában eltörlik az ötórai teát. A lényeg azonban az elhitetés. David Cameron brit kormányfő – bizonyos európai kérdésekben Orbán Viktor eszmetársa – nagyon ügyesen adja elő a hazai és az európai közönségnek is a „nem szeretem az EU-t” monodrámát. Na jó, tényleg sok baja van vele, veszekszik is eleget más uniós vezetőkkel, de hát egy házasságban is egy dolog veszekedni, megint más elválni. Arról nem beszélve, hogy a legzűrösebb válás is sétagalopp – ha úgy tetszik, ötórai tea – ahhoz képest, amivel az unióból kilépés járna. Jogi lehetőség van rá, csakhogy még senki sem élt vele. És nem is fog.
Bezavart Cameron monodrámájába, hogy a múlt heti EP-választáson nem ő, hanem az unióellenes Függetlenségi Párt (UKIP) kapott vastapsot. Nigel Farage populista mozgalma elvitte a pálmát,mindenkinek le is esett az álla, mert olyan az elmúlt száz évben nem volt, hogy ne a „két nagy” – a Konzervatív Párt és a Munkáspárt – egyike nyerjen. Így a brit miniszterelnöknek nincs más választása, mint nagyobb sebességbe kapcsolni, és a lassan csordogáló monodráma helyett pörgősebb, közérthetőbb előadással visszacsábítani a nézőket.
Annyit jegyzett meg a brit és az európai közvélemény David Cameron színlapjáról, hogy népszavazást akar rendezni az EU-tagságról. Valóban mondott ilyet, bár ez az üzenet már akkor is inkább a –mind népszerűbb – Függetlenségi Párt szavazóinak szólt. A repertoár kevésbé „szexi” része, hogy Cameron felülvizsgálati folyamat elindítását javasolta (nézzük meg, mi tartozik Brüsszelre, és milyen hatásköröket lehetne Londonnak visszaadni), és annyit ígért, hogy ha ismét a konzervatívok nyernek a 2015-ös választáson, és ha egyedül tudnak kormányt alakítani, akkor ő majd jól újratárgyalja a brit tagság feltételeit. S ha ez a tárgyalás eredménnyel jár, a parlamenti ciklus első felében (2017 végéig) jöhet a rettegett népszavazás. Megszámolta valaki, hányszor fordul elő a „ha” szó?
