A tankötelezettség ideje alatt az állam erőszakszervezetei útján gondoskodik arról, hogy minden gyermek megtanulja, hol a helye a társadalmi ranglétrán, megértse, hogy a hatalomnak engedelmeskednie kell.
A tankötelezettség idejének tizennyolc éves korról tizenhat éves korra történő leszállítása az állam ellátási kötelezettségének megszűnését jelenti, azt követően, hogy befejeződött az alattvalóvá nevelés folyamata. A továbbtanulás, a munkaerőpiacon való helytállást biztosító ismeretekhez való hozzájutás privilégiummá vált, hiszen nagy a kockázata annak, ha sokan felismerik a hatalom természetét és megkérdőjelezik annak isteni eredetét.
Ezért fogalmazta meg a kormány a Széll Kálmán Tervben, hogy helyre kell állítani az 1990-hez képest felborult beiskolázási tervet. Ez gyökeres szakítást jelentett az 1993-ban elfogadott elvekkel, amelyekre a közoktatási épült: tolódjon minél későbbre a pályaválasztás kényszere, tizenhat éves korban kezdődjön a szakképzés, a korosztály hetvenöt százaléka jusson érettségi bizonyítványhoz. A köznevelés rendszerében az érintett korosztály akár tíz százaléka iskolai végzettség, szakma nélkül, tizenhat évesen kieshet az iskolarendszerből. A fennmaradók ötven százaléka szakiskolában tanulhat tovább, amely „gyakorlatorientált”, vagyis a tanuló nem készülhet fel arra, hogy ismereteit az élete során megújítsa. A gimnáziumok a megmaradók húsz, a szakközépiskolák a megmaradók harminc százalékát fogadhatják be. A szakközépiskolai érettségi elsősorban szakirányú továbbtanulásra készít fel.
Az V. Nemzeti tanév – az első nemzetinek nevezett tanév 2010 szeptemberében indult – elnevezés elárulja ennek a hatalomnak a gondolkodását: minden rossz, amit nem ők találtak ki, ezért mindent újra kell kezdeni. Ehhez a lépéshez megtalálták a tetszetős filozófiát is: minden gyermeknek joga van a magas szintű oktatáshoz, meg kell teremteni a minőségi oktatást. Az út, amellyel mindez elérhető – mondta a hatalom –, a közoktatás teljes államosítása. Ez a tanév már a totális államosítás jegyében indulhatott el. Az állam szabályoz, engedélyez, ellenőriz, fenntartja az iskolákat. A mindenható állam határozza meg, hol működhet iskola, milyen feladatot láthat el, mit kell, mit lehet tanítani, ki taníthat és miből. Valójában nem megújulás, hanem visszarendeződés történtminden téren, amelyet a pedagógusszakma az elmúlt huszonöt évben elért. Visszarendeződés egy oly korba, amikor az iskolát és a kaszárnyát a bejárat feletti felirat alapján lehetett megkülönböztetni.
Az államosítás folyamatát az ötletelés, az előkészítetlenség és a nagyfokú türelmetlenség jellemezte. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy az önkormányzati intézmények – 2013. január 1-jei – állami fenntartásba vételét egy 2012. december 7-én megjelenő törvény rendelte el, tehát tanítási év közben történt mindez, amit egyébként tilt a köznevelési törvény. Az intézmények fenntartói jogát – az óvodák kivételével – átvette az állami intézményfenntartó központ, közismert nevén a Klik, amelynek létrehozásáról 2012. július 27-én döntött a kormány.
A Klik úgy lépett a több mint kétezer önkormányzat helyébe, hogy feladatainak ellátásához sem a megfelelően felkészült, kellő számú szakember, sem a szükséges és elégséges költségvetési fedezet, néhol még a bútorzat sem állt rendelkezésre. Az államosítás nem terjedt ki az ingatlanvagyonra. Az állam arra kötelezte a háromezer lélekszámot meghaladó települések önkormányzatait, hogy az intézmények működéséhez szükséges technikai feltételekről gondoskodjanak. Miután a szakmai feladatok feltételeinek finanszírozása az állam feladata, az eltelt időszak sem volt elégséges annak tisztázására, hogy melyik kiadás kit terhel. Az viszont tény, hogy fejlesztésre, korszerűsítésre alig-alig került sor. Az elitképzés döntően az egyre szaporodó egyházi iskolákban és a „fizetős” magániskolákban folyik.
2012 decemberében az ünnepek azzal teltek, hogy az önkormányzatok „szétszedték” azokat az intézményeket, amelyek több ágazathoz tartozó feladatokat láttak el. Külön kellett választani az önkormányzatoknál maradó feladatokat az államhoz kerülő feladatoktól. Ezért minden általános iskoláról „le kellett vágni” az óvodát, annak ellenére, hogy az óvodából az iskolába lépés megkönnyítését ezekben az intézményekben jól megoldották. Meg kellett szüntetni az általános művelődési központokat, amelyek keretei között az iskolai oktatás mellett ellátták az óvodai nevelést, a könyvtári feladatokat, a művészet, a sport és a közművelődés feladatait. Bár az általános iskoláknak meg kellett szervezniük a tanulók egész napos benntartózkodását, az ehhez szükséges szolgáltatások megszervezésének jogát elvették tőlük.
2013. január 1-jén az államosított intézményeket beolvasztották a Klik szervezetébe. Az intézmények megszűntek, saját fenntartójuk – egy központi hivatal – részévé váltak. Ettől az időponttól kezdődően nem rendelkeznek költségvetéssel, bevételük nem lehet, szerződést nem írhatnak alá, vezetőjük nem jogosult senkit alkalmazni, illetve nem jogosult olyan munkáltatói döntést hozni, amelynek költségvetési vonzata van. Az iskolában a nevelő-oktató munka az állam által kiadott, kötelező kerettanterv alapján szervezhető meg. A kerettanterv a rendelkezésre álló idő tíz százalékát hagyja szabadon (az „átkosban” a tantervek ennél lényegesen nagyobb mozgásteret biztosítottak).
A tankönyvpiac megszüntetéséről 2013. december 21-én döntött az Országgyűlés, 2014. január 1-jei hatályba lépéssel. Mára gyakorlatilag megszűnt a tankönyvválasztás lehetősége. Az iskolák jelentős részében az állam által – jóváhagyási eljárás nélkül – az iskolákra oktrojált „kísérleti tankönyvekből” folyik a felkészítés.
A pedagógus nem tud szabadon munkahelyet változtatni. Mindenkinek ugyanaz a munkáltatója, a Klik elnöke. A miniszter által kinevezett igazgatók, az állami tanfelügyelőkkel együtt ellenőrzik, hogy az állam által létrehozott Nemzeti Pedagógus Karba bekényszerített pedagógusok hivatásukhoz méltó magatartást tanúsítanak-e a munkahelyükön és azon kívül.
Egy oktatási rendszer teljesítménye tíz-tizenöt év múlva érzékelhető. A társadalom iskolázottsági, műveltségi szintjének csökkenése a fenntartható fejlődés gátjává válik. Csak reménykedni lehet abban, hogy az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság koordinálásában elkészített közoktatási törvény a következő választások után az Országgyűlés elé kerülhet.
A szerző oktatáskutató
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
