Király Miklós, az ELTE jogi karának dékánja a gólyatáborbotrány kirobbanása után úgy döntött: a jövőben nem járul hozzá gólyatábor szervezéséhez a karon belül. Látványosan erőt mutató, ámde kontraproduktív húzás ez a részéről, amelyet megoldásnak a legkevésbé sem nevezhetünk. A morális probléma ugyanis nem attól szűnik meg, hogy a magunk részéről mossuk kezeinket, és nem adunk lehetőséget a felszínre törésre.
Mert megnyilvánul majd alattomosan: az egyetem falain kívül, bebetonozva a mindennapok magyar szexizmusát. Az erőszaktevőt felmentő és magából kivetni nem hajlandó közösségből kerül majd ki a jogásztársadalom utánpótlása. Ilyen hozzáállás mellett borítékolható: a nemi erőszak áldozatai továbbra is a keserű hallgatást választják majd a bírósági eljárás helyett.
Az ELTE ÁJK hök egyik tagja már alá is támasztotta ezt kommentjével: szerinte „patkányság” egy újságírónak elsírni, hogy megerőszakoltak, majd megaláztak az egyetemen. De mit várunk egy olyan „klub” tagjaitól, akiket már a legelején arra treníroznak, hogy le- és kivetkőzzenek önmagukból, majd később a kölcsönt visszaadva – lehetőleg minél bizarrabb módon – másoktól is megköveteljék mindezt?
