Ezernél is több embert vittek az utcára, volt zászlóerdő, fülsiketítően hangos sípolás, egymást érték a transzparensek, a szónokok indulatos beszédeket mondtak, a tömeg szapulta a kormányt. A Liga Szakszervezetek péntek délutáni tüntetésén volt minden, ami kell egy demonstrációhoz, ezenkívül pedig még valami: a hiányérzet. Talán azért, mert az utóbbi hetekben másféle tömeghez szokott a szem, másféle hangorkánhoz a fül.
Annak fényében, hogy a netadó ellen tüntetve tízezrek vonultak Budapesten, nagyságrendileg ugyanennyien követelték az áfaügyek kivizsgálását, majd hasonló tömeg üvöltötte az Orbán, takarodj!-ot különösebb apropó nélkül a Kossuth téren és sok ezren követelték szombaton a tisztességes oktatási rendszert, más megvilágításba kerül minden megmozdulás.
Ehhez képest kínosan szerény demonstráció az, amelyre 30 szakszervezet együtt sem tud ezernél sokkal több embert mozgósítani. Ezért is kell ezután kétszer meggondolnia minden szervezetnek, pártnak, mikor, kivel, milyen hívószóval vonulna utcára.
