Oszlop

Ma áldás lett volna egy ilyen döntés, ami miatt 2005-ben Sasvári Szilárdon kívül egy másik fővárosi bizottsági elnök, Juharos Róbert is vehette a kalapját. Kezet emelni Simicska Lajos üzleti érdekeire akkor? Úgy, hogy néhány hónap alatt átstrukturálódott emiatt a közterületi reklámpiac! Vezetővé vált a Médiacontact, második a buszmegállóknál hirdető Intermedia lett, míg a hagyományos hirdetőoszlopokat használó Mahir a harmadik helyre szorult.

De változnak az idők. Sasvári távol került a politikától, a Mahart-Passnave egyik igazgatója, reklámcégén túladott Csányi, és bár Simicska nem vált meg a Mahirtól, befolyása csökken. Akár rehabilitálni is lehetne Sasvárit meg Juharost. Ahogy azonban Simicska Lajos hirdetőoszlopainak dőlési szögét látom, a módszerek jelentősen durvultak, már a formára sem ad senki, a kormánypárti gázpedál padlóig nyomva, igen, persze, önkormányzati ügyről van szó, de amikor egy miniszterelnöki főtanácsadó képes kiejteni a száján, hogy e körben súlyos biztonsági kockázatról van szó, félni kezdek, hogy metánt eresztenek a hirdetőoszlopok.

A 11 évvel ezelőtti harc elég csúnya volt ahhoz, hogy fölhorkanjon az ember, de végül is szabálykövető döntés született, két milliméteren múlt, van az így. Ma ez a két milliméter semmit sem számítana. Habozás nélkül félresöpörnének mindent ilyen helyzetben, tekintélyes tisztségviselők hatökrökként vesznének bele képtelenebbnél képtelenebb okfejtésekbe.

Ha valaki netán rettentően örül a szólásszabadságnak, hogy az ellenzéki médiákon a Mahir ügyvédje elmondhatja, hány pert indít Budapesttől Strasbourgon át Washingtonig, majd esetleg lelkesen tapsol a jogállamiságnak a felperes győzelme esetén – ne tegye. Az elherdált közpénzt se számolja, állott struktúrákról se okoskodjon. Mert tulajdonképpen a főtanácsadónak van igaza, ez az egész feslett történet a maga pitiségében biztonsági kockázat. Ránk dőlhet.