galéria megtekintése

Összefüggetlenség

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 30. számában
jelent meg.


Kriván Bence
Népszabadság

Ha egymás tenyeréből ennének, egyikük biztos hasmenést kapna – ekképpen jellemezte forrásunk a Nemzetgazdasági Minisztérium regnáló, illetve a Magyar Nemzeti Bank elnöki székébe átültetett korábbi vezetőjének kapcsolatát. Mindketten karrierépítőjük és pártfogójuk, Orbán Viktor feltétlen bizalmát élvezik, de Matolcsy György ezt félisteni rangban teszi, míg Varga Mihály legfeljebb bús beszédű kanonokként érvelhet a kormányfőnél, ha monetáris-fiskális kérdésekben vita alakulna ki közöttük.

Mert Orbán Matolcsynak ad igazat. Mindenben.

Az unortodox gazdaságpolitika pápája nála bizonyított, elvhűsége megkérdőjelezhetetlen, szakmai tudásáról pedig szerényen ő maga ír könyveket – munkaidőben vagy azon kívül. Sőt, arra is van ideje, hogy az általa lefektetett gazdaságpolitika sikereit szégyenteljesen elhallgató, s emiatt tekintélyesnek már nem is nevezhető The Economist című hetilap főszerkesztőjét oktassa ki, kölcsönkenyér visszajár alapon.

 

Varga Mihálytól életidegen a szerep, végrehajtja, amit mondanak neki, önállósága menten véget ér, amint kilép az egykori Pénzügyminisztérium épületének kapuján.Matolcsynak nem lehet ellentmondani, se kritizálni: közleményekkel oktatja ki bírálóit, perrel fenyeget, hepciáskodik. Megmaradt pöttyös fenekűnek. Varga viszont nem konfrontatív alkat. Példák sora mutatja, hogy az Orbán-kormány közpénzügyeinek szürke eminenciása kitér a nyomás elől, noha felettese kedvéért habitusától idegen, hozzá méltatlan feladatokat is képes elvállalni.

Ilyen volt a szekrénynyitogatós csontvázkeresés, ami nulla eredménnyel zárult, de rendesen erodálta a hírnevét. Vagy a kisemmizett soproni trafikos ügye, ami Strasbourgot is megjárta, ahol 5 milliós bánatpénzt ítéltek meg számára. Varga erre ex cathedra kijelentette, hogy nem fellebbeznek, fizetnek. Sutyiban persze fellebbeztek, elbukták – fizethetnek. És ez csak egy „piti ügy”. (Bár cinikus megközelítésben akár a javára is lehet írni, hogy csak a közpénzt védte.)

Amint Matolcsy az utolsó emberét is átvitte a jegybankba milliós fizetésért, az NGM új garnitúrája menten rácsodálkozhatott a hátrahagyott szemétdombra. Azóta megy a finom és kevésbé elegáns adok-kapok, de a hév annyira azért nem ragadja el a feleket, hogy fejükre koppintson a Főnök. Azt nem reszkírozzák meg. Kifelé nagy az összetartás, csak néha üt át rajta egy-egy sziporka, a sajtó nem kis örömére. Mint ahogy az MNB szerint a kormánynak jobban kellett volna egzecíroztatnia a bankokat a válságadó mérséklése fejében, mire Varga átüzent, hogy ha nála valaki bele merné ütni az orrát a jegybank dolgaiba, azonnal repülne. A varázsszőnyegen legfeljebb, hiszen nem sokkal rá az egyik illetékes kolléga értekezett az alapkamat mértékéről, ami – elvileg – tabutéma a fiskális politika alakítóinál.

Most azonban új fejezet nyílik. Egy év szünet után feltámad az MNB felügyelőbizottsága, rémhírek szerint egy másik felsült csontvázbrigádos, Papcsák Ferenc vezényletével. És hamarosan Varga is beküldheti embereit az MNB-be. Kezdődhet a számháború.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.