galéria megtekintése

Orwell, 2014

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 15. számában
jelent meg.


Miklós Gábor
Népszabadság

Fellázadt-e az Akadémia kedden? Aligha. Viszont tartott a filozófiai és történelmi szakosztály egy felolvasónapot, és néhány tekintélyes tudós kifejtette a véleményét a kormány emlékezetpolitikájáról s ezzel együtt Orbán Viktor művészeti ízléséről. Ez utóbbit eddig is meglehetősen alpárinak tartottuk. Most viszont tekintélyes művészettörténész akadémiai előadása győzött meg: a kormány hazug tartalomhoz plagizált giccset állíttat fel. Egyébként hiszem, hogy ezt épp annyira szépnek tartja az aktuális ízlésdiktátor, ahogy a Nemzeti Színház giccskavalkádja is tetszett neki. Az akadémiai esemény azonban nem ízlésről szólt elsősorban, még akkor sem, ha tudjuk, a stílus maga az ember.

Az Orbán-erő, amikor az emlékezetpolitika kisajátítását megkezdte, feltehetően arra gondolhatott, hogy ezzel egyszerre több célt is elérhet.

1. Ideológiát épít magának. A Fidesznek, amely szabadságpárti nemzedéki erőnek indult, ilyenje ma nincs. Próbálkozik ugyan magát keresztény/konzervatív családpárti mozgalomnak feltüntetni, de ez csak kamuflázs. Zsákmánypárt ez eszme nélkül, boldogan befogad mindenünnen érkező lelkeseket, akik a konc reményében csatlakoznak. A sokféleséghez kéne már az eszmei zászló is. A kereszténynek hazudott ideológiához kellenek a régi hősök, ezek köré épülne az állami emlékezetpolitika (köztérelnevezések, újraöntött szobrok). Eszme nincs múlt nélkül, a jövő ugyanis ebben a körben szigorúan titkos.

 

2. Az ideológia nem csak az önmeghatározás miatt szükséges. Akié a múlt, azé a jövő – áll Orwell 1984-ében, amelyet manapság mintha kézikönyvként használnának. A múlt átgyúrása lehetséges. Az átalakított múlthoz szabott emlékhelyekhez vezetik majd az ifjúságot, amelyet a rezsim által kiválasztott tankönyvekből oktatnak a nemzeti pedagógusok. Azért kell így építeni a maguk jövőjét, mert a rendszer (jövőkép híján) csak folyamatos háborúkban képes fennmaradni. A jövő nemzedéket is ebbe a Nyugat-ellenes „szabadságharcos” eszmekörbe kell szorítani. Ahol a demokrácia eszményei utálatosak, a vezér lecserélhetőségéről nem lehet szó.

3. A megszólaló tudósokat a maguk szakmai és ízlésbeli értékei késztették a megszólalásra. Ismerve a rendszert, ehhez bátorság kellett. Az Orbán-érában nem sok példa volt szakmai, „hivatásrendi” szolidaritásra. Feltehetően az udvari tudományszállítók kormányzati kiemelése, a létező tudományos tekintélyek semmibevétele is oka lehetett (a magán-lelkiismeret mellett) a keddi felzúdulásnak ebben a nagyon konzervatív, nehezen mozduló közegben.

Az oktrojált emlékezetpolitikáról szóló előadások között volt egy, amely a középkori magyar történelemből merített. A hazaáruló és a köpönyegforgató volt a címe. Ebből megtudta a közönség: az Árpád-korban a hiteles oklevelekben rögzült igazság gyakran a hatalom aktuális igényei szerint változott – elég gyorsan. Időnként az épp veszélyes személyről kiderülhetett, hogy már korábban áruló volt. És előfordult, hogy politikusok/bárók hazaárulónak, illetve köpönyegforgatónak minősültek. Holott csak ragaszkodtak a kor gyakorlatához.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.