Fellázadt-e az Akadémia kedden? Aligha. Viszont tartott a filozófiai és történelmi szakosztály egy felolvasónapot, és néhány tekintélyes tudós kifejtette a véleményét a kormány emlékezetpolitikájáról s ezzel együtt Orbán Viktor művészeti ízléséről. Ez utóbbit eddig is meglehetősen alpárinak tartottuk. Most viszont tekintélyes művészettörténész akadémiai előadása győzött meg: a kormány hazug tartalomhoz plagizált giccset állíttat fel. Egyébként hiszem, hogy ezt épp annyira szépnek tartja az aktuális ízlésdiktátor, ahogy a Nemzeti Színház giccskavalkádja is tetszett neki. Az akadémiai esemény azonban nem ízlésről szólt elsősorban, még akkor sem, ha tudjuk, a stílus maga az ember.
Az Orbán-erő, amikor az emlékezetpolitika kisajátítását megkezdte, feltehetően arra gondolhatott, hogy ezzel egyszerre több célt is elérhet.
1. Ideológiát épít magának. A Fidesznek, amely szabadságpárti nemzedéki erőnek indult, ilyenje ma nincs. Próbálkozik ugyan magát keresztény/konzervatív családpárti mozgalomnak feltüntetni, de ez csak kamuflázs. Zsákmánypárt ez eszme nélkül, boldogan befogad mindenünnen érkező lelkeseket, akik a konc reményében csatlakoznak. A sokféleséghez kéne már az eszmei zászló is. A kereszténynek hazudott ideológiához kellenek a régi hősök, ezek köré épülne az állami emlékezetpolitika (köztérelnevezések, újraöntött szobrok). Eszme nincs múlt nélkül, a jövő ugyanis ebben a körben szigorúan titkos.
