Már sokan megírták és tömegek megszenvedték, hogy a Fidesznek lételeme a harc. A fideszesek háttérbeszélgetéseken azt mondják, „ez adottság”, „ez Orbán habitusa”, nem érdemes arról beszélni, hogy próbáljanak konszolidáltabb, békésebb politikát folytatni, hiszen – szerintük – hatalompolitikai érdek és a miniszterelnöki attitűd itt összeér.
Lehet, de ettől még ennek a folyamatos harcnak pusztító hatása van a hazában.
Most épp Soros a soros főellenség.
Soros György az elmúlt évtizedekben rengeteg pénzt áldozott arra, hogy ideája – sokunk ideája –, a nyitott társadalom megvalósuljon. A kommunizmus alatt Lengyelországtól Csehszlovákián át Magyarországig segítette az illegális demokratikus ellenzéki mozgalmakat. A Soros Alapítvány, a Nyitott Társadalom Intézet, az OSF évtizedek óta a világ legkülönbözőbb diktatúráiban segíti a demokratákat. Pénzzel, képzéssel, publikálási lehetőséggel.
Magyarországon Soros hihetetlen mennyiségű pénzzel támogatta a szociális problémákkal küzdőket segítő szervezeteket, a magyar oktatás modernizációját, az emberjogi szervezeteket, s évtizedeken át támogatta a magyar kultúrát is. Budapesten alapította meg a Közép-európai Egyetemet, ahol az egykori szovjet blokk országainak diákjai a világ legjobb tanáraitól tanulhatnak közgazdaságtant, politikatudományt, környezettechnológiát és sok egyebet, hogy országukat modernebbé, nyitottabbá, demokratikusabbá tegyék.
Egy üzletember arra költi a pénzét, amire akarja. Soros arra akarja, hogy a világ jobb, nyitottabb, demokratikusabb, békésebb legyen. Nincs azzal semmi baj, ha ez olyanoknak sem tetszik ma már, akiket egykor ő támogatott. Mindenki megváltozhat. De a gyomrom kifordul attól a gyűlöletkampánytól, amelyet egy a kilencedik évtizedében járó öregúrral szemben folytatnak, aki soha mást nem tett, csak adott és lehetőséget teremtett. Tanárember lévén mindig is igyekeztem empatikusan megérteni az emberek motivációit. De van az aljasságnak egy olyan foka, az ízléstelenségnek és kegyetlenségnek olyan áradata, amit csak undorral nézhetek. Ez a Soros-ellenes kampány ilyen.
Természetesen vannak, akik moderáltan, érvekkel szállnak szembe a nyílt társadalom popperi – és Soros által következetesen képviselt – eszméjével. Én Popper pártján állok, s hiszem, hogy a nyugati világ a legprudensebb és legszerencsésebb. Popper leírása szerint a Nyugattal szemben a zárt társadalom áll: mindazon társadalmak, amelyekben nem bontakozott ki kritikai diskurzus. A fejlett politikai közösségeknek vannak zárt és nyitott elemei is, de mindenesetre ezek távolodtak el legmesszebbre a zárt társadalomtól. Itt az emberek nem vérségi viszonyok, hanem a saját vonzalmaik és döntéseik alapján teremtenek kapcsolatokat, alkotnak csoportokat vagy válnak ki valamely közösségből. Érthető, hogy ez Orbán Viktor számára riasztó, de a Soros Györggyel szembeni rendkívül agresszív fellépés kapcsán érdemes három dolgot tisztázni.
 |
| Marabu rajza |
Egy: Orbán sok mindennel vádolható, de azzal semmiképp, hogy az elvek embere lenne. Ha a kormányhoz közeli kutatóintézetek arra a következtetésre jutnának, hogy a választópolgárok elsöprő arányban a nyílt társadalom eszméjének a hívei, Orbán bőszen támogatná azt. A miniszterelnök a rosszra játszik, a gonoszt akarja felszabadítani a lelkekben, de ezt azért teszi, mert úgy véli, ezzel arathat sikert. Ez persze nem menti totális lelkiismeretlenségét.
Kettő: Közkeletű felvetés, hogy a miniszterelnöki „sorosozás” voltaképp zsidózás. Ez szerintem dőreség. Orbán nem antiszemita, és nem érdeke az antiszemitizmus erősödése, még ha talán nem is bánja, hogy aki akarja és akinek ez tetszik, ezt is belehallhatja a „sorosozásba”.
Három: Nem lehet nem észrevenni, hogy Orbáné a száj, de a hang Putyiné. Amióta az oroszok kimentek Magyarországról, nem volt olyan ádáz ellensége az uniónak, a nyugati világnak, mint amilyen az elmúlt években Putyin lett. Nyíltan is. Amióta az oroszok kimentek Magyarországról, nem volt olyan antiatlantista, EU-ellenes, az oroszokkal parolázó miniszterelnöke Magyarországnak, amilyen Orbán lett az elmúlt években.
Ez a dolog nem egyszerűen Paksról szól, nem csupán a nyers üzleti érdekekről. Orbán, aki sehogy sem tud otthonos lenni az unió szalonjaiban, egy nemzetközi bohócszerepet vesz föl, az orosz propagandaanyagokat mondja fel, a háttérhatalmakról szóló okkult sületlenségeket egy troll komolyságával adja elő most már mindenhol, s ezzel persze hazája legfontosabb rendszerváltás utáni eredményeit veszélyezteti: az uniós integrációt, az észak-atlanti szövetséget. A közpénzből eltartott médiumokból ömlik az orosz propaganda; a Népszabadság nem vette át így harminc éve a Pravda szövegeit, ahogy ma a kormány „Híradója” nyomatja az orosz dezinformációkat.
A magyar kultúráért, oktatásért, demokratikus intézményrendszerért, helyi kisközösségekért, rászorulókért magánemberként senki nem tett annyit, mint a kormány által támadott nemes filantróp. Ez önmagában is éppen eléggé aljas dolog. De még aljasabb és ellenszenvesebb, ha a szövetségesi szövetét nézzük, amely Putyintól Trumpig terjed.
Orbán egy olyan klubhoz vonzódik, amelynek a szabályrendszere, kultúrája a lehető legkártékonyabb Magyarország számára. Ha bukik, sok évbe telik majd, hogy újjáépítsük, amit lerombolt. De eljön majd az a korszak, én legalábbis töretlen optimizmusommal bízom benne, amikor újra a szabadságért, jogállamért, ésszerűségért akar tenni a politizáló többség Magyarországon.
A szerző a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke
