Vági Márton helyett Petykó Zoltán, Margittai Miklós helyett Palkovics Péter, Dani Erika helyett Gaál Szabó Barna, Horváth Zsolt Csaba helyett Sárdi Erika, Török Ottó helyett Vígh László – csak találomra idézek abból a listából, amely a kirúgottak, felmentettek, eltávozottak, nyugdíjazottak és a helyükre kinevezett emberek listáján olvasható.

A fentiek ugyan csak apró töredékét mutatják az egésznek – a kádercunami az államigazgatás egész felső szféráján végigsöpört –, de hajlandó vagyok nagy tétben fogadni arra, hogy a magyar közönség túlnyomó többsége, ideértve a Fidesz szavazóit is, semmit se tud kezdeni a régi és az új nevekkel. Nem föltétlenül azért, mert a felmentettek túlnyomó többsége nem volt közszereplő, hanem azért, mert szinte egyetlen olyan eset sem akadt, amikor az új hatalom hitelesen megindokolta volna, hogy a köz emez vagy amaz szolgájának miért kellett távoznia, s mivel érdemelte ki az utód, hogy a helyébe üljön. Mármint szakmailag, hiszen az érintettek nem politikusok, hanem tisztviselők.

A végtelenségig lecsupaszítva a dolgot: a magyar átlagember nem érti, hogy a Pista miért jobb, mint a Laci, az Erika meg, mint a Marianne? Nem segítik hozzá, hogy értse. Ha pedig nem érti, alkalmasint azonosulni sem képes vele, holott azért csinált állítólag „forradalmat”, hogy mindezek a változások bekövetkezzenek.

A hatalom emberei nem is nagyon törték magukat, hogy a köztisztviselői kar „dinamizálásán”, „hitelesebbé tételén” kívül kellő indokokat találjanak a szótárukban, vagy ha igen, akkor előjött a „bizalomvesztés”, az is elfogadható, hihető alátámasztás nélkül. Néha, kivált a katonai és rendőri vezetők tucatjainak esetében, semmiféle indok nem volt képes „felmerülni”. 

A kádercsere a „senkinek nincs kímélet” mottójával kezdődött és folytatódik mind a mai napig. Gondolom, sokak jutottak el velem együtt egy olyan pontra, amikor – noha illúzióik korábban sem voltak – felvonták a szemöldöküket. Hogyan lehet például, hogy a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonosi joggyakorlása alatt működő nyolc cég egyik vezetője se úszta meg a cunamit? Mind alkalmatlan? Abszolút hihetetlen.

Vagy: miért kell a MÁV éléről annak az Andrási Miklósnak távoznia, aki a Fidesz alapító tagja? Miért menesztik az egyik legsikeresebb állami vállalat, a Magyar Posta egész vezérkarát, mely több mint példásan teljesítette hozzájárulási kötelezettségét a költségvetés bevételeihez? Magyarázat egy kínálkozik: Orbán Viktor a szó szoros értelmében „mindenütt” olyan embereket akar látni, akik kinevezésüket, megbízásukat – közvetve vagy közvetlenül – tőle kapták. Nem az elődjétől, elődeitől. A hűbéri viszony a lényeg, nem a szakértelem.

Csurka már két évtizede megmondta, hogy a szakértelem „bolsevista trükk”. A lényeg az, hogy kicserélődjön az egész garnitúra, hiánytalanul. Pillanatnyilag ez az orbáni „forradalom”.

Egyébiránt a „forradalom” fogalom bevezetése a tudomány felől nézve tökéletesen értelmetlen és méltányolhatatlan; tartok tőle, hogy nem más, mint Orbán klasszikus trükkjeinek egyike, amelyet most azért talált ki, hogy az egész kádercunamit (meg a nyers erő politikájának rákövetkező aktusait) legitimálja. Forradalomban, akár van guillotine, akár nincs, hullanak a fejek.