Orbán szavai

A szavak helyreállításán buzgólkodó kormányfőnek e mondata szó szerint azt jelenti, hogy bár az egész országot szolgálja, ha már egyszer kormányfő lett, de azért lesz ennek a tömegnek egy kisebb szelete, a bizalmat adóké, amelyet majd egy kicsivel jobban fog szolgálni. Reményteli kezdet. A kétharmaddal a háromharmadért, de egy kicsivel jobban, egy kicsivel többet a kétharmadért. A kiváltságosak biztos jövőjének ígérete ez, még akkor is, ha Orbán Viktor felhívta a képviselők figyelmét a „személyes mértéktartás tilalomfájára”.

E kitételnél egyes meg nem erősített beszámolók szerint Rogán Antal és Lázár János elmosolyodott, de lehet, hogy csak az esti, a Gundelben tartott miniszterelnöki fogadás ételsora jutott az eszükbe. A lényeg, hogy Orbán Viktor nem akar többé parttalan és meddő vitákba bonyolódni, szerinte ezeknek az ideje lejárt. És bár az előző években kétségtelenül keveset bíbelődött a vitázással – viszont alapjaiban bolygatta föl a rendszerváltás idején a Kádár-rendszerrel szemben kialakított struktúrákat –, most még kevesebbet törődne efféle dolgokkal. A beszédéhez ennek szellemében hozzá sem lehetett szólni. Világos, mire akarja használni Orbán Viktor a parlamentet: arra, amire eddig is, csak most már leplezetlenül.

Önmaga nagyságának alátámasztására. Ehhez csak keretet ad, hogy ott ülnek a bal- és a jobboldali szélsőségesek. Hozzájuk képest mutathatja föl az erőt, amely békét teremt. Mert az erő a béke. Ő az erő, benne rejlik a béke, méhraj duruzsol fák közt, fű alól. Naná. Csakhogy Orbán Viktor azt is hozzátette: a béke természetesen nem egyenlő a háború hiányával. Világos szavak, nem kell hozzájuk Orbán Viktor-féle helyreállító szótár: aki nem fogadja el ezt a rendszert, ellenség. Innen indulunk a következő négy évnek.