Korrupció, simli kipipálva, éljen.
Volt azért ennek a kedélyes üdvözletnek egy súlyos része, amire a magamfajta, Kádár-rendszerben szocializált ember simán felkapja a fejét. A törvény, a rendőr és a polgárocska viszonyrendszerének fura értelmezésével szembesülhettünk. Orbán Viktor, akiben rég elhalt a liberális szörnyeteg, sajátos államfelfogásával ismertetett meg bennünket.
|
| falseKurucz Árpád / Népszabadság |
„A rendőr a törvény hangja – fogalmazott az állam erőszakszervéről, mellyel az ántivilágban oly gyakran riogattak bennünket –, ezért minden szavában és tettében a törvényt kell képviselnie, példát kell mutatnia.” Ez eddig rendben volna, azt jelenti, hogy ne lehessen kételkedni a rendőrben, mert akkor végünk van.
„Ha a rendészeti dolgozók naponta nem szereznek érvényt a törvénynek – folytatta az egyenruha iránti friss rajongását felszínre juttató kormányfő –, akkor a törvényalkotók és a bíróságok munkája fabatkát sem ér.”
Ami azt jelenti, hogy a polgárocska olyan elvetemült lény, hogy magától véletlenül sem tartja be a törvényt. Ha nem áll ott a rendőr minden törvény mögött a gumibotjával vagy a jogi fenyegetéssel, a polgárocska mindjárt elfelejt demokrata lenni, összevissza lopkodja az állami földeket, nem mondja meg, hogy kivel és miért szállt meg londoni luxusszállodában, a taggyűlésre pedig azt találja mondani: nem is taggyűlés volt.
Orbán Viktor úgy gondolja, hogy a törvényt erőszakkal kell érvényre juttatni, az öntevékenységben és az önkorlátozásban nem lehet bízni, az ugyanis a magasságos rendet ássa alá, ráadásul az ő rendjét, ami tele van sallerral, kokival, alapja pedig az alaptörvény, „emberi és nemzeti szabadságunk fundamentuma”. A rend Orbán felfogásában ebből a vazallusai által lekörmölt szabadságból születik. Rendőr áll mellette, nehogy ellopják. És egy dölyfös kormányfő magyarázza, nehogy mást merjünk gondolni róla.
Az egyenruha a mi vidékünkön általában nem a szabadság szimbóluma. Ha belevésik a gránitszilárdságú alaptörvénybe, akkor sem. A rendőr által biztosított, „törvényes” szabadságot jól ismerjük. Tudtuk húsz-harminc évvel ezelőtt is, hogy szabadok csak akkor lehetünk, ha szabadnak is érezzük magunkat.
