Ma milliók élhetnének jobban, ha ő nem mindenáron győzni, hanem segíteni, szolgálni akar. Jókor volt jó helyen. Ambíciójával és eszével kiemelkedett nemzedékéből, ha csak két évvel idősebb, mondjuk ahogy Gyurcsány Ferenc, a rendszerváltás már simán KISZ-funkcióban éri. Ez pedig meghatározhatta volna azt is, honnan nézi a változást.
A helyzet meghatározta volna választásait is. Lehet, hogy ha csak két évvel korábban születik, ma ő az MSZP elnöke, és ami a képességeit illeti, nem jósolnék könnyű sikert konzervatív-liberális piacpárti kihívójának, mondjuk az öt évvel még nála is fiatalabb Bajnai Gordonnak.
Orbán számára a legfontosabb ugyanis a győzelem, a hatalom. Egész életében ennek rendelt alá mindent. Barátságot, elveket, meggyőződést, hitet. Még a focit is. Kaphatott volna hivatásos labdarúgói szerződést a MÁV Előrétől, de akkor már politikus akart lenni.
Mert már akarhatta. Megnyílt a pálya, amelyik még csekély két évvel korábban egészen más irányba mutatott: 1985–86-ban, aki hatalmat akart, befolyást, döntési pozíciót, annak az út még a KISZ- és a pártapparátuson keresztül vezetett. 1987–88-ban ellenben addig zárva lévő kapuk tárultak föl, és ő átsétált, mert átsétálhatott rajtuk. A személyiség történelmi szerepe ősi vita tárgya.
Kivételes egyéniségek – és Orbán ilyen – mindig is rá tudták kényszeríteni akaratukat környezetükre. Lelépésükkel aztán folytatódtak azok az ésszerű gazdasági-társadalmi folyamatok, amelyeket rövid időre, néhány évre, évtizedre megakasztottak és félretereltek.
A Bildnek a napokban adott Orbán-interjú a csúcson lévő politikust mutatja: már mindent elért, amit elérhetett, és mire elérte, elveszítette kapcsolatát a külvilággal. Már minden fontos kérdésben egyes szám első személyben fogalmaz, már nem érti, hogy egyes passzusai kapcsán mire gondolnak az olvasók. Az út innen lefelé vezet. Kicsit még nézheti a lenti tájat, ám lassan indulnia kell.
Húsz évébe telt a teljhatalom megszerzése, de már ott lihegnek mögötte a farkasfalka nem kevésbé ambiciózus alvezérei. Tanítványai, akik tőle lesték el, hogyan kell kihasználni a rivális megingásait. Várják, mikor véti el az ugrást. Egyszer minden öregedő falkavezér elvéti, és akkor még nem beszéltünk a farkasok természetes ellenfeleiről, mint a medvék és a hegyi oroszlánok. Nincs végleges győzelem, a körforgás örök.
Ez a dolgok rendje, régen ő is tudta. Pont akkor volt a legéhesebb, amikor az előtte járók elvétették az ugrást.
