Ez persze ellentmond Orbán hétfői szavainak: „Nem mi vagyunk a legkedvesebb fiúk Európában, de azt senki sem vitathatja el tőlünk, hogy amiben megállapodtunk, azt meg is tartjuk”. Gyanítom, a bankszövetségnek erről más a véleménye, csakúgy, mint az EBRD elnökének, aki szerint a magyar kormány által az utóbbi években bevezetett egyes intézkedések aggályosak voltak. Szerinte a bizalom újjáépítése talán a legnehezebb feladat egy gazdaság kiigazítása során, és ennek alapvető fontosságú eleme az átláthatóság, a kiszámíthatóság, a közös érdek keresése, a megállapodások tiszteletben tartása és végrehajtása, a törvényesség szigorú betartása.
Mindaz tehát, amit Matolcsy és Orbán 2010-ben zárójelbe tett. A „tőke központi bizottsága” (copyright Csillag István) azonban végül megelégelte az unortodoxiát, és ultimátumot küldött: vagy drámai tőkekivonás kezdődik, vagy Orbán és Matolcsy visszatér a piacgazdaság alapvető elveihez, legalábbis a bankszektorban. Alkudozni legfeljebb arról lehetett, hogy a költségvetés a banki különadó milyen ütemű csökkentését képes elviselni.
A memorandumban az EBRD és a kormány kölcsönösen vállal kötelezettségeket, bár aligha mondhatnánk, hogy azok egyenszilárdságúak. Az EBRD azt vállalja, hogy támogatni fogja a pénzügyi szektorban a stabilizálást és a bizalom újjáépítését a bankrendszer környezetének javítására tett kormányzati erőfeszítésekkel összhangban. Ez alig több a semminél. Cserébe ezért a kormány visszavon lényegében minden, a bankszektort hátrányosan érintő intézkedést, és önkorlátozást vállal a jövőre nézve is:
1. fokozatosan csökkenti a korábban Orbán által is brutális mértékűnek nevezett bankadót, 2. biztosítja, hogy a devizaalapú jelzáloghitelek forintosítása ne okozzon az árfolyamkockázattal összefüggő további költségeket a bankszektornak, 3. a nem teljesítő hitelek leépítése során a nemzetközi legjobb gyakorlatot követi, a folyamat átlátható és piaci alapú lesz, 4. jelzi a piacnak és a közvéleménynek, hogy a magáncsődről és a visszamenőleges hatályú felmondási lehetőségekről nem fog törvényt alkotni a bankszövetséggel való megfelelő konzultáció és annak támogatása nélkül, 5. tartózkodni fog attól, hogy olyan új jogszabályt vagy intézkedést hozzon, amely negatív hatással lehet a bankszektor profitabilitására, 6. az EU egységes piaci szabályaival összhangban méltányos versenyt és egyenlő bánásmódot biztosít a piaci intézmények között Magyarországon, függetlenül tulajdonosaik nemzetiségétől.
Végül, de talán legfontosabbként a kormány kijelenti, hogy nem kíván közvetlen vagy közvetett tulajdont szerezni a nagyobb helyi bankokban, a jelenleg meglévő többségi részesedéseit pedig három éven belül privatizálja. Látszólag súlyos vállalások, pedig valójában csak azt ígéri a kormány, hogy a jövőben európai módon fog viselkedni. Legalább itt.
Függöny. Eddig tartott a szabadságharc, a százezreket felhergelő bankellenes hisztéria, most jöhet helyette más (vagy már itt is vannak a bevándorlók). A kormányzati propaganda pedig igyekszik olyan mélyen hallgatni az Orbán–Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitika totális vereségéről, amennyire az csak lehetséges. Azt azonban már nem lehet meg nem történtté tenni.
A szerző a Magyar Liberális Párt gazdaságpolitikusa
*
Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
