Néztem tegnap délután a közvetítést a lágerből. Öreg, nagyon öreg emberek léptek fel az emelvényre, hogy még egyszer szóljanak arról, ami velük, a családjukkal, a népükkel történt ott. A lágerről már annyi mindent megírtak, hogy újat ők sem tudtak hozzátenni. Ez a rendezvény viszont alkalom volt arra, hogy a világ még egyszer szembenézzen túlélőkkel a puszta helyen, ahol ők épp életben maradtak.
Az öregeket politikusok nézték, főpapok, pénzemberek, művészek, celebek. A politikusok jelenléte is jelképes volt. Csak a vendéglátó lengyel elnök beszélt, mások nem szólalhattak meg, nem üzengethettek választóiknak, partnereiknek. Mégis ott voltak sokan a világ és Európa ismert arcai közül, mert bizonyára úgy gondolták, a jelenlétükkel erősítik meg: tudatában vannak, mit jelent Európa jelenében és múltjában a holokausztnak nevezett tömeggyilkosság, s csak ennek elutasítása és állandó tudatosítása előzheti meg még nagyobb tragédiák megtörténtét. A lágerben tartott ünnepségen képviseltették magukat a győztesek és Hitler egykori szövetséges államainak politikusai is. Putyin gyertyát gyújtott a moszkvai zsidó múzeumban, Obama beszédet mondott Washingtonban ezen a napon.
Magyar állami vezető nem volt a megemlékezésen. Balog miniszter képviselte Áder János köztársasági elnököt. (Oktatási vagy egészségügyi, vallási, esetleg szociális kérdés lenne ez a nemzeti szégyen?) Tehát sem Áder elnök, sem Orbán miniszterelnök nem tartotta a maga szintjéhez méltónak a részvételt.
