Szent István, Bethlen István, Charles de Gaulle, Ronald Reagan, Zinedine Zidane, Orbán Viktor. Az aktuális magyar miniszterelnököt lelkes rajongói hovatovább az egyetemes történelem legnagyszerűbb középpályásai és legnagyobb formátumú politikusai között emlegetik.
Ennek szellemében lenyűgöző eredményként kellene tekintenünk arra, hogy a visegrádi országok közül idehaza a leglassúbb a gazdasági növekedés, miközben a versenyképesség érdekében szociális juttatások sorát számolták fel. Nyilván felhőtlenül kellene örülnünk annak, hogy semmiféle remény nem mutatkozik arra, legnyomorultabb régióink ne bolgár és román területekkel konkuráljanak a szegénységi listák dobogós pozícióiért.
Az pedig egyenesen új államalapításnak, posztmodern honfoglalásnak látszik, hogy minden vármegye kap egy általában csupán rokonok és barátok, valamint a felcsúti Szilícium-völgyben meggazdagodó újarisztokraták által látogatott futballstadiont. De mielőtt radikális orbánfóbiásként nyílt levélben kérnénk az impotencia-világbajnokság csúcsesélyesei közé tartozó Európai Bizottság beavatkozását, csöndben rögzítjük: Orbán Viktor politikai ösztöne és bátorsága valóban kivételes.