Aki a kisebb rosszra szavaz, az is a rosszra szavaz – ezt nyilatkozta a minap Sólyom László. A volt államfő láthatóan pontosan érzi, hogy a köztársasági elnök (a megbízatása után is) minden magyaré, dicséretes, hogy ennél mélyebben nem merítkezik meg a kampányban – még akkor is, ha azt, amit állít, a katolikus erkölcstan sem feltétlenül gondolja így. De a jogász akadémikus álláspontja védhető, ha feltételezzük, hogy létezik olyan választás – és Sólyom szerint létezik –, amelyik jobb a „kisebb rossznál”.
Az elnöki állításban ugyanakkor van egy kifejtetlensége ellenére sokkal izgalmasabb részlet is: az egykor a jobboldal támogatásával, a mai utód, Áder János vezényletével megválasztott vezető egyértelműen besorolta a Fideszt a rosszak közé, vagyis azt mondta, hogy aki a Fideszre szavaz, az a rosszat választja.
Ha valaki az utóbbi hónapokban végigkövette Sólyom nyilvános, de a közmédia által szorgosan elhallgatott megszólalásait, aligha csodálkozik ezen. Mint ahogy a szintén katolikus Rauschenberger Péter egykori Fidesz-, majd LMP-alapító, jelenleg a Párbeszéd Magyarországért háttérembere írásán (Nagyböjt van, és mindjárt választunk) sem, benne a következő mondatokkal: „Nincs számomra megdöbbentőbb annál, hogy a nemzeti együttműködés rendszerét keresztény emberek is támogatják, és arra készülnek, hogy szavazatukkal néhány nap múlva megerősítik. (…) Nos, a demokráciában nem vagyunk erkölcsi értelemben függetlenek attól, amit az általunk támogatott hatalom tesz. (…) A demokráciában az, hogy nem akarjuk a munkásokat sanyargatni, azt is jelenti, hogy nem támogatjuk a munkavállalók kiszolgáltatottságát fokozó munkajogi politikát. Az, hogy nem ütjük le ököllel a szegényt, azt jelenti, hogy nem támogatjuk a munkaerőpiacról kiszorulók éhhalálra ítélését és megalázását, és nem tapsolunk az elnyomó büntetőpolitikának. (...) Az, hogy megtörjük az éhezőnek a kenyerünket, azt jelenti, hogy ha pénzünk van, hajlandók vagyunk belőle adót fizetni”.
