Orbán, a nyerő lúzer

Csak mert régen úgy tudták, a meghívásnak eleget kell tenni, hiszen a párbeszédkészséget jelezni kell a választóknak. Mindezt akkor, amikor úgy tudjuk, a hatalom nem egyeztet, lényege a korrupció, az önkény. De ha az utóbbi az igaz, minek a reményében mennek oda? Most éppen arról van szó, hogy a németek és a lengyelek ütik a kormányfőt, miközben az oroszokkal nem nyer semmit. Az efféle elemzés implikálja: értékalapú külpolitikát kell gyakorolnia. Miközben a rendszer lényege, hogy csakis érdekalapon működik.

Ezt már nem tudják világosabban elmagyarázni. (A részletekért lásd G. Fodor Gábor közlését: a polgári Magyarország ideája is csak politikai termék volt.) Ha nincs értékalap, miért számítana, mit mondanak a lengyelek? Szüksége van Orbánnak ma rájuk? Hogy kihátráltak mögüle a nemrég még békemenetelők? Bárkit meglepett, hogy Lengyelországban is van belpolitika? Ottani jobboldali párt mi mást tehetett volna a Putyin-vizit után?

Orbánnak aktuálisan nem ők kellenek, épp a bankokkal köt békét. Mert ezúttal rájuk van szüksége. Tudta, hogy házhoz megy a pofonért, de nem nyugatos puszikat és dicsérő Die Welt-es vezércikkeket akar, hanem választást nyerni. És bármennyire is visszataszítónak tartjuk produkcióját, egészen addig győz majd, amíg az ellenzék nem találja ki, mit jelent ma a politika, nincs meg a jelenlegi valóságban hatékony innováció, s nem válik a kormányfő kijelölte játszótér politikai résztvevőjéből Orbánék építményének radikális rendszerellenzékévé.

Amíg ez nem sikerül, a lúzer minden alkalommal nyer majd.