galéria megtekintése

Orbán a határon túl

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 30. számában
jelent meg.


Szilvássy József
Népszabadság

Közvélemény-kutatók még nem közöltek felmérést arról, hogy a határokon kívül élő nemzetrész tagjai miként fogadták a magyar kormányfő tusványosi beszédét, de jelzésértékű az Orbán Viktor minden eddigi megnyilvánulását megsüvegelő Berényi József konok hallgatása.

Orbán játszmáiban a határon túli magyarok mindössze gyalogok, akik csak a kétharmad megtartása érdekében fontosak

Ő – a Magyar Közösség Pártja több vezetőjéhez hasonlóan – a szlovák újságírók megismételt kérdései ellenére sem volt hajlandó kommentálni az elhangzottakat. Döbbent csendet tapasztaltam az MKP kemény magjában is. A körükben szinte bálványként imádott miniszterelnök iránti bizalmuk kissé megingott már a Szabadság téri történelemhamisító giccs felállításakor.

 

Joggal gondolhattak arra, hogy ha a magyarországi holokauszt kapcsán valamiféle kollektív bűntelenség az uralkodó álláspont, akkor vajon miként várhatják el például a szlovák kormánytól, hogy legalább kérjen bocsánatot a Benes-dekrétumok alapján igaztalanul megbélyegzett felvidéki magyarok meghurcoltatásaiért, hiszen a szlovák hivatalosság ugyanúgy moshatja kezeit, mint a budapesti botcsinálta ideológusok.

Az aggodalmak tovább nőttek, amikor a magyar miniszterelnök a nemzetállamok Európáját emlegette. Ugyanezt hirdetik például a szlovák nacionalisták is, akik nem hajlandók államalkotóként, egyenrangú polgárokként elismerni a velük egy hazában élő etnikai közösségeket, köztük a magyarokat. Akik most elképedve vették tudomásul azt is, hogy a budapesti kormányfő a világ sikeres országai között Kínát és Törökországot is említette, hiszen azonnal a tibetiek, az ujgurok, illetve a kurdok sanyarú sorsa villanhatott fel előttük.

Tény az is, hogy autonómia Dél-Tirolban, Finnországban és más demokratikus államokban működik, de nincs a világon olyan diktatúra vagy autokrácia, ahol bármilyen kisebbség legalább elviselhetőnek tartaná az életét.

Orbán Viktor viszont bevallotta, hogy a magyar kabinet nem tud virtuális rakétapajzsot, acélkupolákat vonni az erdélyi – és más Kárpát-medencei – nemzetrész fölé, de szükség esetén az anyagi támogatásukat biztosítja. Azt viszont már elhallgatta, hogy a jelenlegi körülmények között az ugyancsak nemzetállami húrokat pengető szlovák és a román kormányfővel legfeljebb addig a mosolydiplomáciáig juthat el, ami az Orbán–Fico-viszonyt jellemzi.

Ami vajmi kevés, hiszen a szomszéd nemzetek megbékélésére, kölcsönös bizalmon alapuló együttműködésére csak európai értékrend alapján kínálkozik reális esély. Így többek között arra is, hogy az autonómia valamelyik formájának meghonosításáról magyarországi nagymonológok helyett érdemi párbeszéd kezdődjék.

Mindezt a magyar miniszterelnök nyilván jól tudja. Akkor miért beszél és cselekszik másképp? Napról napra világosabb a válasz: hatalmának totális bebetonozása érdekében. Orbán játszmáiban a határon túli magyarok mindössze gyalogok, akik csak a kétharmad megtartása érdekében fontosak. Erre Orbán Viktor tusványosi bölcselkedéseinek hallatán nagyon sokan döbbenhettek rá a Kárpát-medencében és azon túl is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.