galéria megtekintése

Óra áll

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 31. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

A nagyszakácsi toronyóra ügye kicsi ügy, de tesztértékű. Ki gondolja komolyan, hogy az egyházat és az államot szét kellene választani. Kik léphetnek föl hitelesen az ellen, hogy a központi hatalom a felekezetek státuszát és mozgásterét állami önkény függvényévé tegye, hogy az állam egyházakat, egyházak az államot hatalmi eszközként használják. Ez a jó teszthelyzet.

Egy államilag agyonkegyelt egyház (a tudósítások szerint) meglehetősen ellenszenves képviselőjének kell igazat adni egy (a tudósítások szerint) rokonszenves polgármesterrel szemben. A plébános el akarta adni a templom toronyóráját. Ő ott az egyház képviselője. Az óra az egyházé. Szabad országban, szabad egyház azt csinál a toronyórájával, amit akar.

Ha az a helybéliek közadakozásából lett, akkor is az egyházé. Az egyház híveiként adták rá a pénzt, és az egyháznak adták. Bárki bármilyen véleményét elmondhatja az ügyről, mert a szólásszabadság szent. Ha hívők hívőkként nyomást gyakorolnak egyházuk képviselőire, az rendben van. Ha a polgármester a hívek egyikeként, állami pozíciójából adódó eszközök nélkül lép föl, azzal sincs semmi baj.

 

Csak az nincs rendben, ha polgármester, önkormányzati képviselő, jegyző mint polgármester, mint önkormányzati képviselő, mint jegyző protezsálja a toronyórát. Márpedig Nagyszakácsiban ez történt, illetve történik. Ezt helytelenítenie kell annak is, aki tárgyilag a polgármesterrel ért egyet.

Miért? Mert hívő polgártársainktól is elvárjuk, hogy ha egyetért az egyházával, mondjuk, a család meghatározásában, akkor se értsen egyet azzal, hogy az egyháza az álláspontját állami álláspontként, alkotmányos elemként erőltesse rá az ország teljes népességére, és az állam hátrányos helyzetbe hozza azokat, akik nem az általa jóváhagyott családmodellt követik. Ezt csak az várhatja el az egyháza tanítását követő polgártársától, aki maga sem támogatja az állam beavatkozását se országos, se helyi szinten az egyház dolgába. Akkor sem, ha az egyház felfogását helytelennek véli.

A polgármester mint polgármester „jelezte a problémát a püspöknek”. Milyen alapon?! A polgármester a jegyzővel (!) meglátogatta a plébánost, megkérdezte tőle, miért nem hoz létre egyházközséget a hívekből. Mi köze hozzá?! Felajánlotta, hogy segítenek a rezsifizetésben az egyháznak, csak szóljanak. Közpénzt ajánlott egyházi célokra! Tényleg azt akarjuk, hogy az egyházak minden kis faluban így számítsanak a köz zsebére? Mert abból a tengernyi pénzből, amit az állam belelapátol a katolikus egyházba, semmi nem csorog le oda?

A plébános a tudósítások szerint nagyon undok volt, csúnyán beszélt a falu népéről, s figyelmeztette a polgármestert, hogy túllépi a hatáskörét. Az ő stílusa és a hívekkel való viszonya az egyház ügye. Ha hívei elpártolnak, az az egyház baja. Nem közügy.

Abban viszont a plébánosnak igaza van, hogy a polgármester túllépte hatáskörét. Nem kellene az ország polgármestereit erre bátorítani.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.