A szombati varsói demokráciamenetre vasárnap ellenmenettel válaszolt a lengyel jobboldal. Pénteken azt kiabálták az utcákon ötvenezren, hogy ez Varsó, és nem Budapest. Ez azt jelenti, hogy nem engedik áttörni a bosszúéhes szélsőjobboldalt. A lengyel demokraták ellenállásra, a demokrácia védelmére készülnek, civil szervezeteket hoznak lére, kis elektromos alkatrészeket – ellenállásokat – tűznek ki jelvény gyanánt. Ez csak jelkép, de tudjuk, a mi térségünkben a szimbólumoknak nagy a jelentőségük.
Varsó és Budapest most összekapcsolódik az európai kontextusban is. Orbán politikája kellemetlen és felháborító volt az unió számára, de lehetett mondani, hogy a periféria hangja szól általa. Még akkor is inkább volt egzotikus elem, amikor felkapaszkodott az idegenellenesség, menekültellenesség hullámára más térségbeli vezérkékkel és nyugati szélsőjobboldaliakkal együtt.
Most azonban egy eddig mérséklő és komoly katonai-gazdasági potenciált képviselő országban válhat a politikai intolerancia és gyűlölet állameszmévé. Orbán már kimondta: nem érvényes többé a demokratikus intézmények és emberi jogok „exportjának politikája”. Gyürk András, a Fidesz EP-képviselője odanyilatkozta a Magyar Idők c. lapnak, hogy „enyhül a politikai korrektség szorítása” most, hogy Európában fordul a szél. Ezt érthetjük a Kaczynski-párt győzelme miatti örömnek, ahogy az idegengyűlölő francia Nemzeti Front diadala feletti lelkesedésnek is.
