Tisztelt Markus Löning Úr!

Nemrég átélhettem, hogy jobb utcán és online demonstrálni, mint tétlenül várni jobb hírekre, némán szorongva várakozni. Fehér vakbotom máskülönben kiválóan alkalmas zászlórúdnak. „Közfogyatékos” szerepet vállaltam egy olyan országban, ahol mindnyájan demokráciafogyatékossággal élővé váltunk.

Ezért nem személyes, magántermészetű ügyben, még csak nem is általában, a magyar fogyatékossággal élők ügyében írok. Azokkal értek egyet, akik szerint a társadalmi közösségvállalás okán egy országot „üzemeltető” állam demokráciaminőségének indikátora vagy vészjelzője az, ahogyan a kiszolgáltatott, veszélyeztetett, fogyatékossággal élők társadalmi csoportjaival bánik. Ahogyan lehetőséget biztosít kétoldalú, korrekt eszmecserére és kommunikációra, ahogyan előkészít, egyeztet és végrehajt kedvezőtlen változtatásokat ellátórendszeren innen és túl. Ahogy garanciákat érvényesít és szociális védőhálót tart fenn, és igen, ahogyan jogosultságot ellenőriz, vagy visszaélést szankcionál.

A 2010-ben hatalomba került jobboldali-kereszténydemokrata párt szövetség, a Fidesz–KDNP államrendszerét nem a demokratikus viszonyrendszer jellemzi. Az új kormány költségvetés-elvonással fenyegette meg a közpénzből adott támogatásokat, szociális szolgáltatásokat a rászorulókhoz eljuttató nem anynyira civilnek, mint inkább „nem kormányzatinak” észlelhető fogyatékosszervezeteket, bezárással a rehabilitációs intézményeket. Csaknem elnémult az eladdig sem harsány, inkább szociális, mintsem közjogi érdekvédelem. Majd következett a nyílt kriminalizáció, melyben marginális, kisszámú – ráadásul épek és orvos szakértők korrupciója által elkövetett – visszaélést vetítettek rá az állami nyugdíjban részesülő fogyatékos társadalomra.

Azokra, akik sosem fizettek le orvosszakértőket, hogy bekerüljenek az ellátotti rendszerbe. Már bent voltak. Születésük vagy későbbi állapotromlásuk miatt fenntartás nélkül fogadta be őket a korábbi évek nyugdíjrendszere. A médiában, jelesül a rigorózus értékeket megkívánó közmédiában emberi méltóságot kikezdő hangnemben és összefüggésben megjelenített kormányzati üzenetek nemcsak az érintettekben, hanem hozzátartozóikban, hivatásos segítőikben is szorongást, ha ugyan nem rettegést keltettek. A „fogyatékossággal élő” és „megváltozott munkaképességű” kifejezéseket felváltotta a „rokkant nyugdíjas” vagy csak egyszerűen „rokkant” kifejezés, hozzátéve, hogy ezen emberekből nálunk túl sok van, túl sokba kerülnek, hovatovább visszaéléseket követnek el.

Az állami rokkantnyugdíj megvonására hónapokon át számos ötlet látott napvilágot, a kormányzati agitációs propaganda permanens sértegetéseitől kísérve, félelmet keltve a tartósan beteg, fogyatékossággal élő, megváltozott munkaképességű, rehabilitációra szoruló vagy a rokkantnyugdíjban részesülő emberekben. Egyfajta kollektív bűnösség talajába ágyazott, végső soron beteg embereket egészségügyieskedő köntösben demolesztáló közlési környezet vált gyakorivá, mely mellőzte, mellőzi a PC beszéd elveit.

Tekintve, hogy a magyar Országgyűlésben a fasiszták eszmei örökösei, egy szélsőjobboldali párt foglal helyet, és miniszterelnökünk Európa-szerte aggodalmat váltott ki minimum vitatható intézkedéseivel, talán megérti sokak szorongását a közeli jövő várható történéseit illetően.

Az egyházak pedig szinte kivétel nélkül némák maradtak. Még azok sem éltek erkölcsi előjogukkal, morális sérthetetlenségükkel, melyek intézményeket, s azokhoz közpénzdotációt vehettek át a településektől, illetve amelyeket kedvezően érintettek az új egyházügyi törvények. Nem illették kritikával a hatalom emberi jogot, méltóságot, egészségi állapotot sértő intézkedéseit.

A január elsején életbe lépett törvényi változásokkal e kormány megszüntette több százezer fogyatékossággal élő, valamint még valamelyes munkaképességgel bíró személy korábbi jogállását, illetve nyugdíjstátuszát. A kifizetések folytatása mellett egy olyan jogi légüres térbe kerültek az érintettek tömegei, amely a korábbi rendszerhez képest jóval kisebb védelmi, garanciális erőtérrel veszi körül az új nevükön rehabilitációs és rokkantsági ellátottakat. Így például, ha a magyar pénzügyi rendszer megroppan, esetleg államcsőd állna be, a kormány egy belső rendelkezéssel is letilthatja az említett ellátások folyósítását.

Számomra és sokunknak megnyugtató az üzenet, amely az Ön látogatását, valamint a Raoul Wallenberg-év megnyitását kíséri. Még egyszer nem fordulhat elő Európában az, hogy embereket egészségi állapotuk, fogyatékosságuk okán üldözzenek.

Szívélyes üdvözlettel: Nagy Zoltán a 62872. sz. fogyatékos

Kapcsolódó cikkek: Mennyire fontosak a társadalomtudományi szakemberek? | Anyai pofon | Levélturmix | Tolatás | Új Trianon