Legutóbb a hétfői Andrássy úti tüntetés kapcsán például: „…miért nem sikerült az Andrássy út és a Nagymező utca sarkán gyülekező szélsőjobboldali ellentüntetők agressziójától megóvni a békésen demonstrálókat”; „… jelen volt ugyanakkor a rendezvény megzavarására verbuválódott, formailag mindkét oldaltól független szélsőjobboldali gyülekezetben…”. A példákat sokáig sorolhatnám.

Nem tudom, mi ez: eufemizmus, a dolgok félreértése, túlzott óvatosság vagy egyszerű tájékozatlanság (utóbbit nem feltételezem)? Miért nem lehet a dolgokat nevükön nevezni? Ha létezik ma Magyarországon radikális politikai erő, akkor az a Fidesz. Amit másfél év alatt az alkotmánnyal, a jogállammal csináltak, az bizony radikális változtatás volt. Ők maguk forradalminak nevezik – ami talán még a radikálisnál is erősebb jelző.

Ami azonban az Andrássy úton megjelent, fekete egyenruhás, fekete simléderes egyensapkás (rajta rendfokozati jelzés!), árpádsávos zászlót lengető csoportot illeti, azok nem radikálisok. Azok bizony hungarista, újnyilas alakulatok, személyek. Ennek igazolására elég megnézni a Harcunk.com oldalt, amelyen a rendezvény megzavarására szervezték a tagokat, és ahol az eseményről beszámolót is lehet olvasni. Ha pedig a Jobbik nem zárja ki a frakcióból és a pártból is a gárdisták közt jelen volt képviselőnőjét, Bertha Szilviát, akkor ők sem moshatják le magukról az újnyilas jelzőt, bármennyire is szeretnék.

Elvárom a lap újságíróitól, hogy a dolgokat, jelenségeket nevezzék pontosan a nevükön. Az újnyilas az legyen újnyilas, nem pedig radikális.

Megjegyzemmég, hogy a gárdisták kifejezetten jól szervezetten, láthatólag begyakorolt módon zártak össze és nyomultak a tömegben; a késve kiérkező rendőrök pedig csak igen tétován tették a dolgukat (ott voltam, egy méterre a gárdistáktól). Tudtommal a gárdaegyenruha vagy gárdaegyenruha-szerű ruha csoportos viselése önmagában is jogszabályt sértő, ennek ellenére a rendőrség senkit sem állított elő közülük, és ki sem vezette a mintegy húsz-harminc fős csoportot a tömegből. Rendőröktől körülvéve, nyugodtan lengették hosszú nyélre erősített sávos zászlóikat és skandálták mondókáikat, annak a demokráciának a dicsőségére, amit lebontani szándékoznak.

Szegő András Szentendre

Kapcsolódó cikkek: A talaj mérges | Emlékeim a filozófusbotrányról | Madár se látta csomagom | Rádiósszolidaritást! | Cigányok, többség, hidak