Sebes Andor kritikával illette (Amazok és emezek, december 10.) írásomat, aminek örülhetnék is. Sajnos azonban felületesen olvasta el a cikket, amit Azok és ezek címmel november 22-én írtam. Értem én: a széthúzás, a vélt vagy valódi ellenség keresése (és megtalálása!) valóban ártalmas az országra nézve. Úgy gondolja, hogy a cél elérése útjába a szélsőségek állnak, melyek egyikének szerinte én is tagja vagyok. Úgy fest azonban, hogy minden szélsőséges, ami nem passzol az ő gondolatmenetéhez, elveihez. Igaz, kényelmesebb az egyenvélemény, de épp oly ártalmas, mint a széthúzás.

Kritikájában újra találkozhatunk azzal az évek óta felszínen élő érveléssel, hogy minden rossznak az oka az elmúlt rendszer. Még a mai szélsőségeknek is. („…a kommunista diktatúra mint politikai szélsőség mintegy legalizálta a jobboldali szélsőség megjelenését”). Fel kell világosítanom, hogy a rendszerváltás után hatalomra került politikai „elit” tett meg mindent ennek érdekében, mert akarata ellenére ez a szélsőség nem jelenhetett volna meg. Nem védtem a Kádár-rendszer „leplezett és leplezetlen bűneit”, mindössze párhuzamot vontam, és most is állítom, hogy a tetteket igenis a megtörténésük korában kell vizsgálni, a mindenkori lehetőségeket is figyelembe véve. És nem vagyok hajlandó a jelen kor megfagyott áldozatait a megtorlás áldozatival szemben elnézően kezelni.

Nem hiszem, hogy a Fidesz félreértelmezett kétharmados hatalma adna „erkölcsi alapot arra, hogy egy mérsékelt baloldali lapban…” a Kádár-rendszer „bűneinek védelmét” vállalták volna fel azzal, hogy írásomat – mint egy véleményt a sok közül – megjelentették.

Szerintem pont azért jelentették meg, mert a lap mérsékelten baloldali. Ellenkező esetben jobboldali lenne.

Salga István Budapest

Kapcsolódó cikkek: A gurunak mindig igaza van | Bauer Tamás: Levél alkotmánybíráknak | Lemond-e Balsai? | Szereptévesztések korszaka | Tévhit