galéria megtekintése

Szelektív és szubjektív

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 10. számában
jelent meg.

Könnyebb lenne az életünk, ha megértenénk egymást. Kevesebb lenne a félreértés, a vita, a sértődés, az ellenségeskedés. Vagyis ha próbálnánk azt megérteni (megérezni), hogy a másik fél miért cselekszik, vélekedik úgy, ahogy. Ha tudnánk a másik fél helyzetébe képzelni magunkat, ha tudnánk az ő fejével gondolkodni, az ő motivációit, indítékait megérteni, valóban könnyebb lenne az élet.

Milyen érzelmi, tulajdonságbeli adottságok, indítékok, ösztönök, vonzások és taszítások munkálnak bennünk? Az empátia az a képesség, hogy valaki bele tudja helyezni, bele tudja élni magát a másik ember lelkiállapotába. A teendők sorában talán a legfontosabb ennek a képességnek a kifejlesztése. S itt kell szólnunk a toleranciáról is. Azon legyünk, hogy tartsuk tiszteletben mások meggyőződését, még akkor is, ha az éppen ellenkezője a miénknek.

Ez nem azt jelenti, hogy nekünk ne legyen véleményünk vagy hogy azt meggyőződésünk ellenére is adjuk fel. A vitakultúránk viszont azt bizonyítja, hogy híján vagyunk az empátiának, a toleranciának, az intelligenciának: hogy elfogultak vagyunk, hogy olykor indulatosan viselkedünk, előítéletekkel terhelve, érzelmi alapon vitatkozunk, s nem sok hajlandóságot tanúsítunk a másik fél nézőpontjának méltányolására.

 

Többnyire csak arra telik, hogy a másik véleményéből, érveiből azt halljuk ki (azt olvassuk ki), amire az „antennánk” hangolva van. Vagyis a vitapartner érvei közül rendszerint elmegy a fülünk mellett, ami valamiért nem érint meg közvetlenül bennünket. A vitakultúra alacsony szintjén lévő egyén nem is figyel kellően a másikra, mert azzal van elfoglalva, amit ő fog válaszolni. Ebből a „szelektív hallásból” szinte következik a szubjektív értelmezés.

Gyakran ugyanaz az információ mást jelent az egyik, és mást a másik embernek. S ez a vita során gyakran okoz félreértést, konfliktust. A vitabeli szelektív hallás és szubjektív értelmezés talán leginkább az emberek iránti bizalom erősítésével kezelhető, meg önmagunk pszichikai gazdagításával. A fölösleges viták elkerülésében az is sokat segítene, ha nem gondolnánk magunkról, hogy csalhatatlanok vagyunk.

A tolerancia azt is jelenti, hogy feltételezzük: a mi – helyesnek tartott – véleményünk mellett másoknak is lehet igazuk. A fenti írás nem mindennapjaink verbális csatározásairól kívánt állást foglalni, hanem fontos hangulati, közérzeti, etikai kérdésre próbált rávilágítani.

Füleki Mihály, nyugdíjas

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.