Szomorú, de nem meglepő a két magyar kajakos olimpikon lebukásáról szóló hír. Egyrészt erősíti a mind szélesebb körben eluralkodó szkepszist: a nemzetközi élmezőnyben, legyen szó szinte bármelyik sportágról, gyakorlatilag mindenki kokszol.
Másrészt mutatja a kétségbeesett versenyfutást, amelyet a nemzetközi sportszervezetek folytatnak a mind bonyolultabb és modernebb doppingmódszerekkel. A díj mindkét oldalon a pénz. Az olimpiának azért kellene tisztának maradnia – vagy legalább annak látszania –, hogy a szponzorok tovább finanszírozzák a szervezőket. A pletyka szerint néhány igazán nagy multi egyenként százmillió dollár fölötti összeggel támogatja a riói játékokat. A világ leghíresebb üdítőitalának vagy gyorsétkezdéjének aligha hiányzik, hogy márkáit az egészségre káros csalással asszociálják. Az olimpia elvben az ifjúságról és az egészségről szól, a szponzorok ezért fizetnek. Másrészt a versenyzők itt akarják megalapozni egész életüket: az olimpiai érem nemcsak nálunk, sok más országban is garantálja a későbbi megélhetést.
Árulkodó, hogy a körülményekre, a Zika-vírus miatti fertőzésveszélyre hivatkozva leginkább milliomos profik mondták le a részvételt: golfozók, teniszezők. Gyaloglók, vívók, hosszútávúszók aligha engedhetik meg maguknak ezt a luxust.
