galéria megtekintése

Ok(tatás) és okozat

8 komment


Révész Sándor

Orbán Viktor Kötcsén elárulta, mi volt „az elmúlt hat év gyengesége". Az, hogy „nem maradt idő az emberek politikai gondolkodásának, divatos szóval a tudatiparnak a megújítására". Ezért szerinte a jövőben sokkal inkább oda kell figyelni az oktatásra. Hat év telt el, amióta Orbán a 2010-es kötcsei beszédében elmondta, mi lesz. Az lesz, hogy „létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza... és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli. A kérdés az, folytatjuk-e az egész társadalmat újra és újra megosztó vitákat, vagy benn tartjuk az elit szűk köreiben, ahol a helye van?"

A cél tehát, amelynek érdekében az emberek politikai gondolkodását meg kell újítani, az, hogy ne gondolkodjanak politikailag, hanem hagyják a vitákat az elit szűk körére, mert azoknak ott a helyük, nem pedig az állampolgári közösséget átfogó nyilvánosságban, közéletben, közoktatásban. A „tudatipar" ebben a szövegkörnyezetben nem más, mint a hatalmi elit szűk körében kidolgozott primitív tartalmak belemanipulálása a tömegekbe.

Jó harminc évvel ezelőtt fogalmazta meg egy kommunista ifjúsági vezető azt a problémát, amelyet Orbán itt érint: az a baj, hogy a fiataljaink a régi módon gondolkodnak, és ezért nem tudnak megszabadulni a Nyugat-imádattól. Sosem jutunk el odáig, hogy megnézzük a tizennégy éveseket, mit gondolnak most, és mit kell az iskolában tenni, miként kell azt megújítani, ha azt akarjuk, hogy tizennyolc éves korukra ezt meg ezt gondolják. Nem sikerült. Pedig nekik erre negyven évük volt. Orbán Viktornak nem lesz annyi.

 

Ha csupán úgy nem lehetne „megújítani" a politikai gondolkodást a közoktatás által (is), ahogy a politikai gondolkodás ellenségei szeretnék, az még nem lenne probléma. A gond az, hogy másképp sem lehet. Sehogy. Úgy sem, ahogy a tömegdemokrácia lehetőségeinek kibontakozásához kellene.

A tömegdemokrácia akkor és ott vált lehetségessé, amikor és ahol az iskolázottság általánossá vált. Akkor és ott és annyira fogja – ha fogja – kibontakoztatni történelmi lehetőségeit, amikor, ahol és amennyire ez az iskolázottság odáig fejlődik, hogy a polgárok jelentős része a bonyolultabb társadalmi és politikai folyamatok átlátására alkalmas és vitaképes lesz. Egy ország történelmi lehetőségei korlátozottak. A politikai kínálat azonban a politikai szabadságjogok érvényesülése esetén szabadon átléphet ezeken a korlátokon.

Minél többen választják a lehetetlent, annál kevesebb hitele lesz a demokráciának, mert hiszen a választók azt tapasztalják, hogy sohasem az történik, amire szavaztak. Annál kevesebben választják a lehetetlent, minél kompetensebbek a választópolgárok.
Ebben a tekintetben nagy különbségek vannak különböző országok között, de az államirányítási kérdések bonyolultsága és a választópolgárok átlátóképessége között mindenhol van szakadék, és a vitákat az elit szűk körében tartó, abból a polgárságot kirekesztő, primitivizáló politikai marketingnek, a „tudatiparnak" mindenhol széles tere van.

Hogy a közoktatás mennyire szolgálja a jövő polgárainak politikai vitaképességét, tehát a tömegdemokráciát, az két dolgon múlik. Egy: mekkora teret kapnak benne a közügyek megítéléséhez szükséges tárgyak. A szociológiai, közgazdasági, politikai, jogi alapismeretek, a közelmúlt és a jelen történelme. Kettő: mennyire nyitott módon közelítik meg ezeket a tárgyakat, a különböző álláspontok megjelenítésével, kincstári álláspontok megjelölése nélkül, önálló és koo­peratív ismeretszerzésre, -feldolgozásra, önálló véleményalkotásra, vitára motiválva és trenírozva a jövő választópolgárait.

A multimilliárdossá pénzelt apuka autoriter, kommunista múltjának törmelékéből újjáéledt terminátor mindent meg fog tenni azért, hogy a magyar iskola ne legyen ilyen.
De ki tett valamit azért a kommunisták szétesése utáni két évtizedben, hogy ilyen legyen?!

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.