Óbudai halászlé

Ha a barátaimat is meghívom, el nem mulasztom hangsúlyozni, hogy nálam bajai a halászlé. Így előre bekalibrálhatják, mire számíthatnak, például kenyér helyett tésztát kapnak a léhez. És igaz bajaihívőként mindenkor elhatárolódom az órákon át rotyogtatott, passzírozott (fúj!) halfőzelékükben kifőtt húsfoszlányokat kavargató tiszaihalászlé-szekta tagjaitól. (Nemnemsoha!)

Mentségemre legyen mondva, a kamuzásommal nem keresek csillió pénzt, mint az Unilever. És nem próbálok a bajai halászlé ürügyén a közösség védőangyalaként tetszelegni, mint Zsigó Róbert.

Mint ismert, az Unilever a karácsonyi szezonra időzített halászlé-fűszerkockáját a bajai halászlé hírnevével reklámozza. Bár a „Bajai halászlé újragondolva" reklámból hamar kiderült, hogy egy sematikus marketingüzenet, Zsigó a térség parlamenti képviselőjeként, plusz a teljes bajai önkormányzat hivatalos, dörgedelmes levélben fordult az Unileverhez.

Aki evett már bajai halászlevet vagy egyáltalán, jó ételt életében, az nagyjából körberöhögi, amikor egy levesporos cég játszik Mi­chelin-csillagos mesterszakácsot. Ezt kellett volna tennie Zsigónak is, de a magyar politikusnak lételeme az aránytévesztés. Zsigó és a városnagyok fejléces levélben megüzenték a Unilevernek, hogy ha a bajai halászléről csinálnak reklámfilmet, akkor előbb velük konzultáljanak. Nem a bajai vendéglősökkel, az érsekcsanádi halfőzőkkel, hanem Zsigó Róbert országgyűlési képviselővel. A levélben van szó nemzeti értéktárról, értékpiramisról, ami a „hungarikumok előszobája" és amelynek a bajai halászlé minden lépcsőfokát végigjárta, míg megérkezett oda, hogy hungarikum, amely „hozzájárul az összetartozás, az egység és a nemzeti tudat erősítéséhez".

Na, itt már torkon akad a szálka, dülled a szem, mert Zsigó a nagy nemzeti árukapcsolás közben nem veszi észre vagy nem akarja észrevenni: éppen azon fáradozik, hogy ugyanolyan fáradt valamit csináljon a bajai halászléből, mint az Unilever levespora.