Ahogy lemészárolták a Charlie Hebdo karikaturistáit, Orbán Viktor ráugrott egy vakvágányra, azóta azon száguld a világ ámulatára.
Mi már fel sem vesszük, hogy ha Párizsban két nem bevándorló kiirt egy szerkesztőséget, miniszterelnökünk azonnal nekiesik a bevándorlóknak, és elmondja, amit nyáron is a nagyköveteinknek, nevezetesen, hogy Európa hatalmasat hibázik, amikor sorvadását idegenek beengedésével próbálja ellensúlyozni. Hogy jön ez ide? A tételt októberben odáig feszítette, hogy „az a közösség, amely biológiailag nem képes fenntartani magát, nem méltó arra, hogy létezzen”.
A tartalom kétséges, a forma ijesztő. Egy ember felmutat egy szempontot, amelynek alapján megítéli, hogy nemzetek méltók a létezésre vagy nem. E brutális aránytévesztés jelenik meg akkor is, amikor e megrendítő helyzetben naponta oktatja Európát arról, hogy mi a helyes magatartás a „tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező kisebbségekkel” kapcsolatban.
