Ötven év szolgálati idő után így nem kevesebb mint a létminimum 178 százaléka járna majd, azaz nagyjából 353 euró. Az alapnyugdíjszabály a nyugdíjba meneteltől és születési évtől függetlenül érvényes minden öregségi nyugdíjasra, de az 1998 és 2010 közötti magyar rendszerhez hasonló kötelező magánnyugdíjrendszerben való részvétel arányosan csökkenti majd a jövőbeli nyugdíjas minimálnyugdíját.
|
Marabu rajza / Népszabadság |
Az alapnyugdíj bevezetése természetesen költséggel jár. Ezt mérsékli viszont, hogy az alapnyugdíj gyakorlatban más szociális transzfereket helyettesít. Emellett a reform csak azok esetében jelent majd tényleges nyugdíjemelést, akik nyugdíjjáradékainak együttes összege (mivel egy és ugyanaz a személy többfajta nyugdíjjáradékot is szedhet) a minimálnyugdíj alatt marad. A törvénymódosítás jövőre az ország több mint 1,3 millió nyugdíjasából (köztük 1 millió öregségi nyugdíjasából) megközelítőleg 72 ezer személy havi járadékát növeli meg.
Az intézkedés 2016-os nettó költségét 32 millió euróra becsüli a pozsonyi kormány. Ez is mutatja, hogy az érintettek esetében is csak mérsékelt (kb. havi 37 eurós) jövedelemnövekedéshez vezet majd az új szabály.
Fontos tényező, hogy a Fico-kormány a minimálnyugdíj szintjét a hivatalos létminimumhoz kötötte, amelynek növekedése az utóbbi évtizedben jelentősen elmaradt a minimálbér és az átlagbér növekedésétől. Valószínűleg a jövőben sem történik ebben változás, így az alapnyugdíj egyre kisebb helyettesítési arányt biztosít majd. Nem túlzás azt mondani, hogy a szlovák minimálnyugdíj-politika hosszú távú súlya attól függ majd, hogy fenntartja-e a pozsonyi kormány a létminimum és a bérek növekedése közötti szakadékot. Egyelőre úgy tűnik, hogy a létminimum relatív csökkenése továbbra is folytatódni fog, így vele együtt csökken majd a minimálnyugdíj bérekhez mért aránya.
Érdemes felfigyelni arra, hogy a pozsonyi kormány az utóbbi években mérsékli a nyugdíj- és egyéb járadékok összefüggését a keresetekkel. Ezt a célt követi többek között a 2013-tól 2017 végéig érvényes nyugdíjemelési szabály, amely minden nyugdíjasnak ugyanazzal az összeggel emeli a már megállapított nyugdíját. Ugyanide vezet a kezdő nyugdíj kiszámításának néhány évvel ezelőtti reformja, amely megnövelte az átlagon aluli keresetek után járó nyugdíjpontokat, és ezzel párhuzamosan csökkentette a magasabb keresetűek járadékát.
Gyakori érv, hogy a nyugdíjak járulékarányossága növeli a befizetési hajlandóságot, mivel a járulékarányosság elvétől való eltérés a gyakorlatban azt jelenti, hogy az átlagon felüli keresetűekre adót vetnek ki. Elméleti szinten nehezen támadható ez az érv, a gyakorlatban viszont bonyolultabb a helyzet.
A szlovák kormány ráérzett arra, hogy a nyugdíj a legtöbb dolgozó számára aránylag távoli és nehezen érthető téma. Egy fokozatos és a paragrafusok átláthatatlan bozótjában megbúvó rejtett adó nem lesz túl nagy hatással a befizetési hajlandóságra. Ezt sejteti a cseh példa is. Ott a nyugdíjrendszer igen nagy mértékben újraelosztó jellegű, mégsem omlik össze a befizetési morál, sőt kelet-közép-európai viszonylatban a sikeresebbek közé tartoznak ezen a területen (is).
Az viszont kérdéses, hogyan reagál a szlovák munkapiac, főleg a kisvállalkozók az új minimálnyugdíjra, amely aránylag nagyvonalú juttatást biztosít gyakorlatilag a befizetések szintjétől függetlenül. Félő, hogy a látványos intézkedés hatására megnő az alacsony jövedelem utáni befizetők száma. Ettől eltekintve, a részleges visszatérés az újraelosztó nyugdíjrendszerhez – amelynek egyik pillére a minimálnyugdíj – talán a legbölcsebb válasz a társadalom elöregedésével összefüggő nyugdíjkrízisre. Egy hosszú távon csak jelentős megszorítások mellett fenntartható nyugdíjrendszerben kevés lehetőség lesz az arányossági elv figyelembevételére.
A Fico-kormány lépései a szerény, de kiegyenlítő nyugdíjak korára készítik fel a szlovák társadalmat, mérsékelve ezzel azokat a feszültségeket, amelyeket a helyettesítési arányok várható csökkenése okoz majd az elkövetkezendő években. A jövőben feltehetőleg egyre több európai kormány kényszerül majd hasonló lépésre, nemcsak a társadalom elöregedése, de a terjedő atipikus munkaviszonyok miatt is.
A szerző a Mannheimi Egyetem doktorandusza
