Lengyelországban a választóknak kicsit több mint a fele úgy érezte, elég volt az elmúlt nyolc évben kormányzó társaságból, jöjjön valaki más. Behozhattak volna egészen új arcot, pártot, de nem volt olyan erős a változás igénye, hogy a régebbi vagy az újabb protestpártok valamelyike kerüljön helyzetbe. Inkább a tradicionalista, egyházias színezetű, nacionalista Jog és Igazság pártját hozták ki győztesnek.
Ez a párt időben felismerte: a régi csak úgy térhet vissza, ha új arccal lép fel. Ez lett Andrzej Duda krakkói, jó házból való katolikus jogászember. Duda arca a köztudatban nem folyik össze Jaroslaw Kaczynski PiS-vezérrel. De ugyanakkor tudni róla, hogy a tragikus repülőkatasztrófában meghalt Lech Kaczysnki munkatársa volt. Vállalhatta őt a párt kemény magja, mellé állhatott az egyház. Duda előadhatta a népnek radikális jóléti ígéreteit is, hiszen nyolc éve nem ők kormányoznak. Jellegzetes vonásai nincsenek, de mégis más, mint mentora vagy a hatalmon levők folyton gondoktól barázdált ábrázata. Kampánya erre koncentrált. Volt némi kikacsintása a szélsőjobbra is. Komorowskival vitatkozva felrótta az eddigi elnöknek, hogy elítélte az 1941-es jedwabnei mészárlást, amelyben a helyi lengyelek legyilkolták zsidó szomszédaikat. Mert lengyel ilyet nem tett, állította némi történelemhamisítást is megengedve magának.
Miért veszített Komorowski? Ő is jó (grófi) házból való úriember, aki ráadásul ellenzéki múlttal is dicsekedhet. Vereségének egyik oka, hogy lustán kampányolt, stábja úgy vélte, eleve zsebükben a győzelem, hiszen ismert, elfogadott és megbízhatónak tartott „apafigura” ő. A másik ok, hogy rávetülnek a pártjával, a Polgári Platformmal kapcsolatos negatívumok, az elmúlt nyolc és a megelőző évek belharcai. Elkopott, elfáradt, a hatalom által korrumpált, tipikusan európai liberális gyűjtőpárt ez. Európai csúcstisztségbe távozott tőlük Donald Tusk, aki megszervezte és arcot adott a pártnak, s azóta nem találtak sem eszmét, sem célt a hatalmon maradáson kívül. Pedig messziről nézve jól állnak, főleg a gazdaságban. De ez nem volt elegendő a többség megszerzéséhez. A fiatalok, akik nem jutnak munkához, akik unják az egykori ellenállókból lett tőkések okoskodását, mást akartak. Vagy senkit. A baloldaliak a szélsőjobbtól való félelmükben sem szavaztak Komorowskira kellő mértékben.
