Nyílt levél Prof. Dr. Tóth Miklós, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara dékánjának

Tisztelt Dékán Úr!

Az egész ország megdöbbenéssel értesült arról, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök 1992-ben szerzett doktori értekezése plágium gyanús. Ha ez igaz, akkor az elnök, a forrás megjelölését elmulasztva, más tanulmányából vett át jelentős mennyiségű részeket saját művébe. Ezt a köznyelv csalásnak nevezi. Ha a vád megállja a helyét, akkor Schmitt Pál csalással szerezte a doktori címét, amelyet azóta is használ.

Az indítékok húsz év távlatából lényegtelenek. Az azonban távolról sem az, hogy a nemzet egységét, a demokráciát és a jogállamot itthon és külföldön jelképezni hivatott köztársasági elnöknek becsületes, köztiszteletben álló embernek kell lennie, akinek egyetlen szava sem lehet hamis. Máskülönben nem csupán az általa betöltött hivatalt fosztja meg legfontosabb értelmétől és céljától, hanem Magyarországot a külvilág előtt is lejáratja. Ha igaz a vád, akkor végképp nem beszélhetünk jogállamról, hiszen egy csaló nem lehet a jog uralmának szimbóluma.

A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának ebben a helyzetben óriási a felelőssége. Meg kell védenie saját becsületét, de ezen túlmenően, mint a polgárok hozzájárulásával fenntartott intézménynek, igazságot is kell szolgáltatnia: nem várható el Öntől kevesebb, mint hogy a legsürgősebben és legkomolyabban megvizsgálja a Schmitt Pál doktori disszertációjával kapcsolatos vádakat, s ha azok igaznak bizonyulnak, haladéktalanul visszavonja a cím viselésére való jogosultságot. Most nem pusztán egy egykori hallgatójuk tanulmányáról van szó: a tét ebben az esetben a legfőbb közjogi méltóság, végső soron Magyarország tekintélyének visszaszerzése.

Várva mielőbbi intézkedését tisztelettel köszönti:

Kerék-Bárczy Szabolcs
közíró