galéria megtekintése

Nyavalyás unió

5 komment

Horváth Gábor

Ilyen az, ha a romantikusok találkoznak a nihilistákkal. Egyrészt mindenki magáról gondolja, hogy romantikus és a másikról, hogy nihilista. Másrészt senki sem törődik a realista resztlivel. Az EU több mint négy évtized után először tartott csúcsértekezletet a britek nélkül, és azonnal kiderült, hogy eddig se miattuk volt nehéz egyetértésre jutni. A működési zavarok édes huszonhetesben sem kisebbek, mint a szeretet nélküli huszon­nyolcasban. A szerkezeti bajok nem múltak el, legfeljebb most még egy válsággal több terheli az európai struktúrákat.

Az sem segít, hogy a kamerák előtt minden politikus automatikusan ­szerepelni kezd, és hazabeszél, mert nincs európai közvélemény, csak francia, német, magyar meg a többi. A közös európai média kialakítására tett bátortalan kísérlet, az Euronews még most is úgy néz ki, mint a CNN próbaadása 1980-ból, és ez a legtöbb, amit ezen a téren az unió fel tud mutatni. Az európai eszme vonzerejének csökkenésében ennek is megvan a maga szerepe, mint ahogyan persze más, még súlyosabb mulasztásoknak is.

A nagyhatalmak csak legyintettek, amikor egy-két kisebb ország kormánya zárójelbe tette a közös értékeket, amelyeket mindenki más is elég szabadosan kezelt. Hat éve, amikor ez a folyamat elkezdődött, kényelmesebb volt a szőnyeg alá söpörni Orbán Viktort, mint elvinni a sarokban lévő vödörig, pedig mindenki tudja, hogy a rest kétszer fárad. Azok, akik akkor figyelmeztettek a kockázatokra most, elégedetten dőlhetnek hátra, ők megmondták előre, hogy a kór fertőző, s lám, igazuk lett, a beteg lassan kómaközeli állapotba jutott.
Az Európai Unió persze nem a magyar kormány politikája miatt szenved, az csak egy a számos nyavalyája közül. Kezdésnek ott van a 2008-as gazdasági válság, amelyből még mindig nem sikerült teljesen kilábalni. Már a kutya sem emlékszik a Grexit fenyegetésére és arra, hogy a görögök mellett mások sem állnak messze az összeomlástól. Matteo Renzi nem véletlenül ment azzal haza Pozsonyból, hogy az ilyen csúcstalálkozó csak időpocsékolás. Szerinte a gazdaságfejlesztésről, a ­költségvetési szigor enyhítéséről kellett volna ­tárgyalni, és az afrikai gazdasági migránsokról, akik Itáliába érkezve vélik felfedezni a ­Kánaánt. Ehelyett Merkel és Hollande a balkáni határok védelmével meg a közös haderővel jött.

 

Az olasz kormányfő Berlin- és Párizs-ellenes tirádái belső használatra szólnak. Renzi még az év vége előtt népszavazást akar tartatni az alkotmányos berendezkedésről, hát ő is beszállt a mindenért másokat hibáztatók kórusába. Hazabeszélt Alekszisz Ciprasz is, aki szerint Európának az embereket inspiráló távlatokra, a szolidaritás erősítésére, szociális programra van szüksége, ha túl akar lépni a válságon. A görög kormányfő persze elsőként a görögöknek akar több pénzt a közösből, de ő legalább érti, hogy közben az érzelmekre is hatni kell.

Európában mindenki jólétet és biztonságot szeretne. Pont azt, amiért a menekültek is ide jönnek. A kontinens közös érdeke, hogy az emberek az unióban lássák a jólét és a biztonság garanciáját. Csak sajnos a közös érdekeken kívül vannak partikulárisak is. Ezért mondanak egyesek olyanokat, hogy a jóléti állam halott, amikor jól tudják, hogy nem az. De ha mégis halott lenne, akkor azonnal el kéne kezdeni az újraélesztését, mert nélküle nincs se erő, se biztonság. A tavasszal esedékes következő csúcson, Rómában erről kell beszélni, mert ez a nyavalyás Európa ezt akarja hallani.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.