Ilyen az, ha a romantikusok találkoznak a nihilistákkal. Egyrészt mindenki magáról gondolja, hogy romantikus és a másikról, hogy nihilista. Másrészt senki sem törődik a realista resztlivel. Az EU több mint négy évtized után először tartott csúcsértekezletet a britek nélkül, és azonnal kiderült, hogy eddig se miattuk volt nehéz egyetértésre jutni. A működési zavarok édes huszonhetesben sem kisebbek, mint a szeretet nélküli huszonnyolcasban. A szerkezeti bajok nem múltak el, legfeljebb most még egy válsággal több terheli az európai struktúrákat.
Az sem segít, hogy a kamerák előtt minden politikus automatikusan szerepelni kezd, és hazabeszél, mert nincs európai közvélemény, csak francia, német, magyar meg a többi. A közös európai média kialakítására tett bátortalan kísérlet, az Euronews még most is úgy néz ki, mint a CNN próbaadása 1980-ból, és ez a legtöbb, amit ezen a téren az unió fel tud mutatni. Az európai eszme vonzerejének csökkenésében ennek is megvan a maga szerepe, mint ahogyan persze más, még súlyosabb mulasztásoknak is.
A nagyhatalmak csak legyintettek, amikor egy-két kisebb ország kormánya zárójelbe tette a közös értékeket, amelyeket mindenki más is elég szabadosan kezelt. Hat éve, amikor ez a folyamat elkezdődött, kényelmesebb volt a szőnyeg alá söpörni Orbán Viktort, mint elvinni a sarokban lévő vödörig, pedig mindenki tudja, hogy a rest kétszer fárad. Azok, akik akkor figyelmeztettek a kockázatokra most, elégedetten dőlhetnek hátra, ők megmondták előre, hogy a kór fertőző, s lám, igazuk lett, a beteg lassan kómaközeli állapotba jutott.
Az Európai Unió persze nem a magyar kormány politikája miatt szenved, az csak egy a számos nyavalyája közül. Kezdésnek ott van a 2008-as gazdasági válság, amelyből még mindig nem sikerült teljesen kilábalni. Már a kutya sem emlékszik a Grexit fenyegetésére és arra, hogy a görögök mellett mások sem állnak messze az összeomlástól. Matteo Renzi nem véletlenül ment azzal haza Pozsonyból, hogy az ilyen csúcstalálkozó csak időpocsékolás. Szerinte a gazdaságfejlesztésről, a költségvetési szigor enyhítéséről kellett volna tárgyalni, és az afrikai gazdasági migránsokról, akik Itáliába érkezve vélik felfedezni a Kánaánt. Ehelyett Merkel és Hollande a balkáni határok védelmével meg a közös haderővel jött.
