Ugyanezzel az elementáris lendülettel államosítsunk aztán mindent, halmozzunk fel összesen 2100 milliárdnyi cégvagyont, és tartsuk el – rossz, de nem rosszindulatúan feltételezett esetben – ezermilliárdokért! Megtehetjük: „Nagy korszak kapujában állunk, mert gazdasági eredményeink az unió élvonalába juttatnak bennünket” – fogalmazta meg a miniszterelnök. Bár tényszerűen ez nem igaz, ellenkezőleg, 2020, az uniós manna lecsengése után a jelenlegi paraméterekkel számolva kőkemény lecsúszásnak nézünk elébe, de addig is éljük meg együtt a Nagy Nemzet illúzióját.
Make Hungary Great Again! – harsogná Donald Trump, ha véletlenül Bugacon születik.
Kínos felismerés, de jelenleg országunk vezetői mentális állapotukat tekintve egy kisebbségi komplexusos, nyeszlett alakra emlékeztetnek, aki a sarki kocsmában két sör után a mínuszos bicepszét mutogatja, miközben óriási a szája. Nem érdekli, ha az emberek többsége pocsékul él, nem csendesíti le, ha néha gyerekek fordulnak ki az iskolapadból, csak legyenek óriás stadionjaink a puszta közepén, semmiből semmibe tartó, állami pénzből kitartott óriási cég- és médiabirodalmak, legyen Budapest egy olimpia, Magyarország pedig Közép-Európa vezetője.
Merjünk nagyot álmodni, addig sem kell ébren lenni.
Jó, tudom, az időről időre elhatalmasodó nagyzolás adottság, nagyjából ugyanúgy hozzátartozik a kisállami léthez, mint az aprócska topmenedzserhez az Audi Q7-es. (Elvileg természetesen lehetne egészen máshogy is. Európában az emberek speciel a miniállamokban élnek legjobban, Monaco, Andorra, Liechtenstein politikai elitjének ugyanis eleve esélye sem volt arra, hogy nagyzolási hóbortjukban eltivornyázzák a nép pénzét.) Szóval hazánkban megalománia van, volt, lesz, most éppen ez a korszellem. Súlyosan korszerűtlen mentalitás.
Az uralkodó réteg csalhatatlan érzékkel találja meg a pultra kirakott, leárazott, ósdi cuccot. Vegyünk vagyonokért gigantikus őskori orosz atomerőművet, amikor Európa a megújulókban utazik, vegyünk gigantikus hipermarketet, közérthálózatot, amikor éppen jön fel az online kereskedelem, legyünk világméretű futballnagyhatalom, olimpiaország, miközben az egyik közröhej, és mindkettő vérciki az állandó korrupciós ügyek miatt, építsünk úttörővasutat, tömjünk ki pénzzel kiöregedett rocksztárokat, csiricsáré operát, Demjén Rózsit, Ákost, álnépi giccsben utazó Mága Zoltánt.
Röviden: legyen minden olyan, mint ahogy a gyermek Orbán Viktor egykor láthatta. A krumplis tészta krumplis tészta, az ország pedig egyetlen óriási, grandiózus, gigantikus, posztkommunista nosztalgiadiszkó.
