Lázár államtitkár persze türelmes ember, hagyott még egy egérutat a norvégoknak. Levelet írt a külügyminiszterüknek, hogy nem jól van ez így: azzal, hogy nem neki adják a civil pénzt, ellenzéki pártot támogatnak, sőt „az a látszat alakult ki, mintha Önök Magyarországon egypárti demokráciát támogatnának, azzal a párttal, amelyik Önöknek tetszik.”
Azt mondják az ehhez értők, hogy a diplomáciai életben ritkán szokta ennyire megsérteni egyik fél a másikat, más értelmezésben viszont egészen remek levél ez: határozott, kérlelhetetlen, márpedig a nép éppen ezt várja el fiától, ezt a kendőzetlen beszédet. Erre fel kiderül, hogy szó sincs erről.
Az Átlátszó.hu honlapon meg lehet nézni a norvég miniszternek írt levél angol, illetve magyar változatát: a fentebb idézett kőkemény mondat kizárólag a hazai közvéleménynek szóló változatban szerepel, a Norvégiába küldött angol nyelvűben nem. Amiből a formállogika alapján az következik ugyebár, hogy Lázár államtitkár mégse akkora bunkó, mint amekkorának az ellenzéki sajtó beállította az ominózus levél után (meg előtte is), valójában Lázár államtitkár csak szeretne bunkónak látszani, mucsai parasztnak, de mindig felülkerekedik benne az intelligens és finom államférfi, aki még az eddigieknél is nagyobb tetteket fog véghezvinni az ő népejavára.
Más oldalról viszont széles néptömegeknek kellett szembesülniük azzal, hogy rettenthetetlen államtitkáruk, a legfőbb vezér jobbkeze kettős játékot űz velük, s miközben állhatatos és irgalmat nem ismerő államférfinak mutatja magát, a valóságban meghunyászkodik, nem meri kinyitni a száját, és az asztalra csapva megvédeni édes hazánkat, drága Magyarországot.
S egyáltalán: hogyan van az, hogy miközben elkeseredett szabadságharcát vívja az ország, a vezetői állandóan visszakoznak és magyarázkodnak? A magyar diplomáciai tevékenység most már kizárólag abból áll, hogy a legfőbb hadúr mond a nyilvánosság előtt valami külföldre vonatkozót, majd a háta mögül szinte azonnal előlép Kumin sajtófelelős, és hosszú fejtegetésekbe bocsátkozva magyarázza, hogy félreértették a magyar miniszterelnök szavait, majd az összes magyar nagykövet gyújtó hangú cáfolatokat helyez el állomáshelyén a helyi orgánumokban.
Legutóbb a kárpátaljai magyarság autonómiájáról szóló fejtegetést értette félre a világ, igaz, ez a külföldi tolmácsok miatt volt, mondta Kumin sajtófőnök, akik nem jól fordítottak; megfigyelhető, hogy Orbán Viktort meglátva a tolmácsok egyszerűen csődöt mondanak, s képtelenek helyesen fordítani.
Ezért is kellene, hogy Kumin sajtófőnök is végre a sarkára álljon, s belemondja a világ szemébe: senki nem értett félre semmit, úgy van, ahogy hallották – hamarosan a lábunk előtt fognak térdepelni mindnyájan.
Mi mindenesetre a norvég hadállásokat elemezve előbb a Skagerrak-szoros felől támadnánk, a többi már a rettegett magyar huszárok dolga.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
