Ha a minden lében kanál civil szervezetek nem állnának a vártán, a legfőbb emberi erőforrás, Balog Zoltán miniszter már rég jogforrás lehetne, és saját belátása szerint törvényesítené a jogellenes elkülönítést az iskolákban. A „szeretetteljes felzárkóztatás” rendíthetetlen hirdetője azonban az elhíresült nyíregyházi szegregációs per jogerős ítéletének kihirdetése után nem tudta magában tartani, hogy ő mindenképpen megtalálja a jogi lehetőséget az elkülönítés törvényesítésére. Innentől kezdve már csak a parlament honlapját kellett figyelemmel kísérni, és megtalálni a köznevelési törvényben elrejtett megoldást.
Csakhogy története van a jogellenes elkülönítés bevezetésének a magyar jogban. A 2003-ban elfogadott egyenlő bánásmódról szóló törvényben ugyanis egészen 2007. január 1-jéig az a puha szabály szerepelt, hogy tilos ugyan a védett tulajdonsággal rendelkezők (ilyen a nemzeti kisebbséghez tartozás is) elkülönítése, de nem állapítható meg a jogsértés, ha annak ésszerű indoka van.
2006 végén megtörtént az egész törvény felülvizsgálata és a vonatkozó uniós irányelvekhez való hozzáigazítása. Ekkortól a jogellenes elkülönítés csak akkor minősül jogszerűnek, ha azt egy törvény kifejezetten megengedi. Márpedig a törvény kifejezetten csak akkor engedi meg nemi, vallási, világnézeti, nemzetiségi alapon az elkülönült oktatást, ha az önkéntes, és abból fakadóan az oktatásban részt vevőket semmilyen hátrány nem éri. A kormány tehát most arra kapna felhatalmazást, hogy belátása szerint további eseteket, feltételeket határozzon meg arra, mikor nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét az elkülönített oktatás.
