galéria megtekintése

Nincs más Orbán

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 27. számában
jelent meg.


Tamás Ervin
Népszabadság

Ők ne! – Veszprémben valóban ez működhetett a legnagyobb erővel. Hamar el is lepték a nyilvánosságot az eddig szűken mért, belülről érkező kormánykritikák: struktúra-, irány- és stílusváltás kell! Illés Zoltán, aki jószerével minden lépcsőfordulóban interjút ad, egyenesen Orbán Viktornak a Fidesz éléről való távozását tartaná helyesnek. Maga a mester először csak annyit jegyzett meg, hogy nem ülhetnek a babérjaikon.

Aki azonban érdemi fordulatra számít, alighanem téved. Orbán Viktor beszélni fog hibákról, lehet, hogy hangütése átmenetileg szelídebb lesz, stábja meglengethet egy rezsicsökkentéshez hasonló vívmányt. Azt viszont nem engedheti meg, hogy eddig vallott nézeteinek s az azokból következő átalakításnak búcsút intsen, más Orbán legyen. A nemzeti együttműködés kiépült rendszerének sajátossága, hogy saját szurkolóin kívül másokat nem enged potyajeggyel a stadionba. Ráadásul a kormányfő pont most ért oda, hogy a kiválasztottak körét jelentősen tágítsa, helyzetbe hozza szélesebb értelemben vett klientúráját, ami pénzt igényel.

Egy jelentősebb váltás azt jelentené, hogy az állami adakozás rendszere visszaszorul, a közpénzek nem számolatlanul kerülnek a csatlósok kezébe, akiknek kegyeltjei persze a maguk szintjén ugyanúgy próbálnak boldogulni, mint feletteseik. Látványos korrekciót sejtetne egy tisztáldozat, addig azonban, ameddig a roma önkormányzat napnál világosabb botrányát a hivatalos reakció reflexszerűen a szőnyeg alá söpri, ilyesmi aligha várható. És Orbán talán most nincs is abban a helyzetben, hogy újabb frontokat nyisson.

 

A kialakított hatalmi szerkezet szintén nehezen enged nagyobb átalakítást, hiszen minden eleme az erőre, a sérthetetlenségre és arra épül, hogy amit akarok, azt meg is kell tennünk. Habozás, fékezés nélkül. Ritkán fordult elő, hogy végül mégiscsak oda kellett kapni a kézifékhez. A hibák nem oldhatók meg kormányzati fazonigazgatással. A parlamenti munkában többször ígértek váltóállítást, ám a törvényalkotásban továbbra is az önálló képviselői indítvány, valamint az utólagos szabás-varrás a meghatározó.

A vazallusi rendszer átka az apparátusban is nyomon követhető. Nem csupán arról van szó, hogy kevés a szakember és sok a hajbókoló – a döntések legfelső szintre vitele, a félelem a raporttól az, ami végképp rombol. A kölcsönös őszintétlenség felszámolásához, a görcsök feloldásához olyan „háztáji” bemutatókra volna szükség, amelyek a NER alaptéziseit kérdőjeleznék meg. És akkor még nem beszéltünk (mert minek is) a fékek és ellensúlyok visszaépítéséről, a nemzeti konzultációk helyett az érdemi párbeszéd rehabilitálásáról, a hamis rekvizitumok és az azokat szolgáló kultúra felszámolásáról, az újraelosztás, a tájékoztatás anomáliáiról. Sokak szerint a rezsim a külpolitikában is a falon túlra lépett, ami azt is jelenti, hogy a visszajutás se menne falbontás nélkül.

Persze minden megtörténhet, de a finomhangolás kevés, a mélyreható beavatkozást pedig maga a rendszer nem viseli el.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.