Adott egy szaktekintélynek számító történész, remek városfejlesztő, aki megannyi tudományos szervezetet és intézményt vezetett a Horthy-korszakban. Csak éppen ugyanez a dicső férfiú bűzlött az aljasságig menő antiszemitizmustól. Az a típus volt, aki nem elégszik meg azzal, ha záróra után tajt részegen hülyeségekkel fárasztja a kocsmában ragadt társaságot. Emberünk antiszemitizmusa politikai eszmerendszerré állt össze, és miniszterként elegendő hatalommal bírt ahhoz, hogy nézeteit tragikusan jó hatásfokkal képviselje.
Hóman Bálintról beszélünk. Többé-kevésbé védelmezői is elismerik, hogy politikai ténykedése – amelyet a nyilas-hatalomátvétel sem szakított félbe – vállalhatatlan, de úgy gondolják, egyéb érdemeire tekintettel jár neki szobor Székesfehérváron.
Hát a francokat jár. Már attól is ég az arcunk, hogy akadnak magyar döntéshozók, akiknek el kell magyarázni, miért méltatlan az utókor tiszteletére egy antiszemita.
